2. rész -A kezdet

-Válni akarok.
-...Mi?-a hölgy értetlen arccal néz a férfire.
-Gondolj bele, van egy gyereked, egész nap takarítasz, alig látlak, nincs rendes munkahelyed és tudod... hogy ott van Lisette is...
-Nem teheted ezt Angelo! Bobby a mi fiunk..és Lisette? A titkárnőd? Ne tedd ezt Angelo...!- a  hölgy már nem tudja visszafogni könnyeit, kitör belőle a keserves sírás.
-Sajnálom, Tesha, vége van- Angelo fapofával áll föl, és távozik el. Tesha az asztalra borul és folytatja a sírást.
Eközben Carl már elvégezte a dolgát, most pedig megpróbál visszatántorogni a többiekhez.
-Adaaaaaaam, nézd milyen a kezeem!-mondja Henry és csodálkozva forgatja a kezét.
-Elmész. a ... szerinted tudok még.. -hükk- cigánykerekhezni?-kérdezi Adam, majd egy vakmerő mozdulattal leveti magát a székről.
-Ugyaan már, ez mi? Ezt figyeld!-Fred lehúzza a vodkásüveg aljában fityegő maradékot, majd félig magabiztos léptekkel, eltökélve indul a bárszékek mellé. Néhányszor még eldől, majd egy hirtelen mozdulattal a földhöz vágja magát. A többiek motiválva tapsolják meg. Nehezen visszatápászkodik a bárszékbe. Ekkor megjelenik Tesha, félig felszáradt könnyekkel.
-Jó etét, milyen töményük van?-kérdezi John felé fordulva.
-Hát amilyet nem itthunk meg? Háát ö... itt van ez-John egy üveg sört nyomott Tesha kezébe, ki értetlenül néz egy darabig, majd egy ötöst nyom az asztalra. Miközben visszamegy a helyére, Henry így szól:
-Teh John, mennyiben fogadunk, hogy fel tudod -hükk- szedni azt a cshajt?-kérdezi.
-A kassza?-mondja John és rámutat a pénztárgépre.
-Kezet rá!-mondja Henry és megrázza a sörcsapot. John kitántorog a pultból és a hölgy felé veszi az irányt. Eközben a többiek hangosan biztatják, erre a zajra még Carl is megpróbál felülni a bárszékre-kevés sikerrel.
-Jó estéth asszonyom, mi járatban erre?-mondja John és leül Tesha mellé.
-Jó estét. Megtudhatnám a nevét?
John feláll és instabilan meghajol.
-John Gordon becsületes nevem-majd leül- Megtudhatnám az ön nevét?
-Tesha. Tesha Palm.. akarom mondani Bennet. Tesha Bennet. Mostantól...
-Szép név...meghívhatom egy körre?
-Ohh hát köszönöm, nagyon kedves..-mondja Tesha és megtörli a szemét. John int a fiúknak. Fred veszi a lapot, megtölt két korsót és odaviszi Johnnak. 
-Kellemes szomjvágyat!-mondja Fred miközben próbál elegánsnak tűnni.
John elhessegeti Fredet, majd folytatja a beszélgetést.
-Nos, hölgyem, tehát most egyedül álló?
-Igen, most igen. De magát nagyon kedvesnek találom!-mondja Tesha és közelebb hajol.
-Én is önt...!-John is közelebb hajol. A többiek eközben Figaro házasságát adják elő kocsmai változatban. 
Tesha mosolyog, vállig érő szőke haját füle mögé rakja, zöld szemeivel mélyen John fekete szemeibe néz.
-És mi rajtad ez a seb?- Tesha rámutat egy sötét vonalra, mely átvág John ajkain.
-Ez csak egy gyerekkori sérülés.. ömm.. leestem a mászókáról- John nem akarja elmondani, hogy ő egy gyilkos.
-Óh, szegénykém...-mondja Tesha és még közelebb hajol. Már alig van köztük fél méter.
-Megmutassam a raktárat?-Mondja John és beletúr fekete hajába.
-Igen, annak örülnék!-mondja Tesha és elindulnak a raktárhoz. A bárpult mögötti ajtóhoz John kikeresi a kulcsot, majd belépnek a raktárba. A jobb oldali fal mellett rekeszek sorakoznak. A szemben lévő ablakon beszűrődő holdfény megvilágítja a rengeteg port és pókhálót. A bal sarokban még van néhány rekesz. A fal már málik, látszódik, hogy beázott. Az egyik sarokban egy kicsi, mindjárt összeeső tölgyfaszekrény álldogált.
-Jó sok itt a por!-mondja Tesha
-Hát igen, már ráférne egy kis takarítás...-mondja John és becsukja az ajtót. Közelebb lép Teshahoz és így folytatja.
-Szeretnék önnek mutatni valamit.
-Mit?
John közelebb lép a kis szekrényhez. Háttal fordul Teshanak. Kinyitja az egyik fiókot, és kihúz belőle egy kendőt, majd egy kést. Az utóbbit zsebébe csúsztatja. 
-Mutatok valamit, de előtte felrakom ezt a kendőt a szemedre, oké?
-Oké...
Jonh felköti a szemkednőt Teshara, majd elkezdi vezetni a szobában körbe, körbe, mintha mennének valahova. Ajtót nyit és csuk, majd megáll a szoba közepén.
-Megérkeztünk?
-Igen, de még ne vedd le a kendőt!
-Jajj, de izga...-ezek utolsó szavai. John befogja száját, és mélyen szívébe szúrja a kést. Lassan a földre fekteti, majd leveszi a szemkendőt. Ártatlan vérét belecsurgatja barátai korsójába. Kiviszi őket, miközben Fred hónaljfinggal kíséri barátai kórusát a YMCA előadásában. John sörrel hígítja fel a korsó tartalmát, majd barátai elé rakja. A Kocsma már teljesen üres, mindössze ők vannak ott. Csak a bár feletti lámpa ég, körülötte legyek ólálkodnak. A hideg, őszi szél fújó hangot ad ki, ahogy beszökik az egyik ablak repedésén. Az ajtó néha kinyílik, nyikorogva mozog, majd a szél visszacsapja. Az egész helységben uralkodik a csönd és a sötétség, melyet csak a beszűrődő holdfény tör meg. Kivéve a bárban, ahol henry vizsgálgatja a kapott italt.
-Ennek a sörnheek, téllleg ilyen színe van, vagyh csak én vagyokh kampón? -kérdezi.
-Mindkettő. Igyunk még egyszer Fredre!-mondja John.
-Fredre!-így a többiek. Lehúzták a korsó teljes tartalmát. Mind az öten furcsán érzik magukat. Egy partra vetett halhoz hasonló mozgásokat végeznek. Rángatóznak, s ijesztő hangokat adnak ki. Hirtelen kirohannak az ajtón, s szétszélednek a városban.