8. rész -Lassú reggel

Pattie az ablakon beszűrődő tiszta napfényre kel fel.
A madarak reggeli éneke és a viháncoló gyerekek helyett csak a csend áll az utcákon. Álmos szemekkel néz körbe a szobában. Barátnőjének hűlt helye, csak az összegyűrt takaró és a nyálfoltos párna adhat bizonyítékot arról, hogy ő valamikor itt volt.
Kitápászkodik az ágyból. Az ajtó tárva, nyitva áll. Kisétál, majd a fürdőszoba felé indul. Bentről ideges motyogás és pakolás zaja hallatszik, flakonok landolnak a csempepadlón. Pattie az ajtó felé indul, de mielőtt még kinyithatná, Betty siet ki naprakész megjelenéssel.
-Ó, jó reggelt! Használhatom a hajlakkod? -kérdezi egy hosszúkás, lila flakont szorongatva.
-Remélem tudod, hogy k*rvára megijesztettél... persze, nyugodtan használhatod -mondja a fürdőszobába igyekezve- Zack felkelt már?
-Nem, még nem.
Pár perc múlva mindketten felkészültek. Azt, hogy mire, egyikük sem tudja.
-Már tíz van, keltsd már fel a bátyádat! -vágja barátnőjéhez Betty, majd visszamegy a hálószobába.
Pattie egy hirtelen mozdulattal kinyitja az ajtót, és beviharzik a szobába.
-Betty! Zack eltűnt! -kiabálja rémülten.
-Mi? -siet mellé barátnője. Meredten néznek a széttúrt ágyra és a nyitott tetőablakra.
-Nem mehetett el! -indul lefele ingerülten Pattie.
-Lehet hogy csak... -mondja Betty, miközben leindulnak a lépcsőn, de ekkor egy maszkos alak eléjük ugrik.
A két lány hatalmasat sikít.
-Kuss legyen már, ha megtudják, hogy itt még vannak élők, nekünk annyi!! -tépi le fehér maszkját Zack.
-Basszus, ma mindenki azon van, hogy megijedjek? -kérdezi Pattie.
-... Na jó, szedjük össze a cuccost és induljunk! -Betty szapora léptekkel baktat le a lépcsőn, majd a garázs felé indul.
-Hova? -kérdez vissza a testvérpár.
-Hát Berryhez és Taylorhoz! Persze, ha még életben vannak! -szól vissza a levezető lépcsőről.
-Akkor Pattie, összeszedek egy kis kaját, te keress mindenkinek hátizsákot, amibe csomagolunk néhány dolgot, oké?
-Oké! -indul vissza a lépcsőn.
Elsőként Betty hátizsákja akad kezébe. Az alsó felénél fogva rángatja ki belőle a tavalyi könyveket, az üres uzsonnás dobozt, az összefirkált füzeteket, a rongyosra dobált tolltartót tele telefonszámokkal és néhány üres rágós papírt, majd Zack szobájába siet. Ott a szekrényből tép ki egy sötétkék hátizsákot, melyben csak egy kopott, üres kulacs várakozik a következő bevetésre. Átmegy a saját szobájába. Felnyitja csíkos puffját, majd a benne lévő táskákat a földre dobálva keresi a legmegfelelőbbet. Megfog egy sötétlila, fekete pántú hátizsákot, majd a többiekével együtt lesiet a konyhába.
Zack három üveg szénsavmentes vízzel, négy sonkás, két szalámis és három kolbászos szendviccsel várja a többieket.
-Ezek jók? -dobja az asztalra a "zsákmányt" Pattie.
-Jók lesznek! -kezd el pakolni fivére.
Betty egy nagy, fekete ládát hoz magával. Arcán látszódik, hogy nem túl könnyű a csomag. Egy hirtelen mozdulattal ledobja a földre, majd a mellette álló szekrényhez lép. Kinyitja a legalsó fiókot, kidobálja az egyébként fontos iratokat és befizetetlen csekkeket, és egy lapos kulcsot húz elő. Visszasiet a ládához, közben a többiek érdeklődve nézik, hogy mit művel. Az újszerű lakat kinyílva hull a földre, ezzel nyitva utat a doboz tartalmára.
-Remélem, nem fagyasztott sonka... -mondja, majd felemeli a fekete fedélt.
-... Nekünk mióta vannak ilyen cuccaink? -kérdezi Zack a fekete dobozhoz lépve. Betty, arcára fagyott mosollyal emeli ki a legfelül pihenő vadászpuskát. Végigsimít a hibátlan fényezésen, majd így szól:
-...Amit kerestünk, meg is találtuk! -mondta, majd hátára kapta táskáját.
-Azta! -vett ki Pattie egy aranyozott markolatú pisztolyt- Ssstippi-stop! -majd táskájába dobta.
-Huhúú, ez az enyém! -vett ki egyet Zack is.
-... Mindjárt jövök, megnézem, hogy van-e valaki, vagy valami a környéken! -mondja Betty, majd becsukja maga mögött a bejárati ajtót.
Kínos csendben pakolnak tovább.
-... És azután, hogy megkerestük azt a fiút meg a csajt...
-Két pasi, agyalágyult!
-Akkor két fiút... mit csinálunk?
-Úr isten!! Gyertek ki!!! -kiált Betty teli torokból.
Pattie és Zack kirohannak a ház elé. Mindhárman meredten néznek az égre.