16. rész -Fogság

Pattie lassan tér magához. Egy ismeretlen helyen tér magához. A sötét szobába mindössze néhány kósza fénycsóva szökik be a vasajtó rácsos ablakán. A szürke falakat beborítja a penész. A szőke lány lassan feltápászkodik a hideg padlóról. Mellette Betty a sarokban ül, behajtott lábbal. Hosszú, barna haja gyenge vállaira hullik. A másik sarokban Taylor ül. Zöldeskék szemei fel-alá járnak. Körmeit már tövig lerágta. Idegesen fürkészi a sötét szobát. Kezein kötelek szorításának nyoma. Mellette Darcie fekszik oldalára fordulva. Törékeny arca vágásokkal van tele. Egykor vidáman csillogó szemei most könnyben ázottak. Hosszú, szőkés barna haja gyengéden terül el körülötte.
Teljes csönd. Mindössze egy óra ketyegése, mely nem is a szobában, hanem valahol azon kívül van, valamint Aron kaparása hallatszik, amint egy határozottan behajlított dróttal próbálja felpattintani a vasajtó zárját. Néha hallatszik, ahogyan egy-egy alak elsétál az ajtó előtt.
A szürke falak úgy magasodnak a rabok fölé, akár az égig érő fák. Pattie lassan feltápászkodik a hideg kőpadlóról. Ezer kérdés, válasz nélkül. A megrendítő helyzetből pillanatok alatt kilátástalan lett. Élni, vagy halni? Eddig rajtuk múlt. Most már nem. Most már azokon múlik, akik ide juttatták őket. Mikor megcsillanni látszik a remény csóvája, az ilyen gyorsan kialszik? Életük összes bűne sem ér fel ezzel. Kilátástalanul. Bezárva. Reménytelenül. És a többiekkel mi történt? Egyáltalán élnek még? Mi történik velük? Ez a vég...? Vagy talán csak egy új kezdet.
Ezer és ezer kérdés, melyek sosem lesznek senkinek, sehol feltéve. Mindössze egy kérdés hagyja el Pattie száját.
-...Hol vagyunk?
Erre az egyszerű kérdésre könnyen lehet válaszolni. Csak nem itt, és nem most.
-Csitt! -szól rá Aron, mutatóujját ajkaihoz emelve. Egy erős mozdulattal felnyitja a zárat, az ajtót viszont nem ő nyitja ki, hanem egy fekete ruhás őr. Azzal a mozdulattal arcon üti Aront, majd csuklójára pattintja bilincsét, egy ronggyal befogja száját és elhurcolja.
-Majd kétszer is meggondolod, mit csinálsz!
A vasajtó visszacsukódik, a zár kattanása bezengi a kihalt szobát.
Pattie kétségbe esetten nézi a történéseket. Tehetetlenül érzi magát. Mozdulni is alig bír. Lábát és karját kék és zöld foltok borítják.
Megint minden elcsendesül. Csak az óra ketyegése hallatszik. A földön egy kis pocsolya
-Mit csináljunk? -fordul Pattie Taylor felé.
-...Nem tudom.
-Váltás! -süvít végig a hideg levegőn egy őr rekedtes hangja. Cipőkopogás, majd újra csönd.
-Héh, csak nem az-az újonc, akire gondolok? Nem, heh? -kérdezi az egyik őr a másiktól bizalmas hangon.
-Újonc vagyok, de nem vagyok benne biztos, hogy az, akire gondoltál -válaszolja a fiatalabbik.
Pattienak ismerős az őr hangja. Halkan az ajtóhoz kúszik, de nem mer felállni.
-Hülye vagy, mit csinálsz? -suttogja Taylor.
-Szerintem te tudsz vigyázni a többi rabra is, itt hagyhatlak egyedül? -kérdezi a mély hangú őr.
-Ha szeretnéd. Menj nyugodtan.
Pattie megvárja, míg az őr cipőinek kopogása elhalkul, majd feláll, és az ablakon keresztül, halkan kiszól:
-...Zack...Zack, te vagy az?
Zack felismeri testvérének hangját.
-Pattie?! Hogy kerülsz ide?
Pattienak könnybe lábad a szeme.
-Kérlek, juttass ki minket!
-Minket? Ki van még veled?
-A barátaim. Kérlek, segíts!
-...Nálam nincs kulcs! Várj... azt hiszem a kisasztalnál van!
-Siess!
Betty a beszélgetésre felkapja fejét. Alsó ajkáról már teljesen lerágta a bőrt. Orrából folyik a vér. Pattie mellé kúszik.
-Mi történt? -suttogja.
-Itt van Zack.
Zack eközben a folyosó végén lévő kis iroda szerűség felé tart. Az ott lévő fiókban vannak a kulcsok. A kis helységből egy régi lámpa fénye világított ki a sötét folyosóra. Bent a mély hangú őr horkol egy támlás faszéken. Zack tanácstalanul áll az ajtó mellett.
-Mire vár? Nem látom... -leskelődik Pattie a vasajtó ablakán. Megfogja a földön heverő vastag drótot, és csörömpölni kezd vele. Betty követi, ő kopogni kezd az ajtón.
-Mit csináltok? Mindannyiunkat kinyírtok! -szól rájuk Taylor.
-Kuss! -mondják egyszerre a lányok.
Ugyan az őr nem ébredt fel erre, de Darcie igen.
-Uramisten... hol vagyunk?! -kiált fel. A többiek lepisszegik.
Zack visszafut az ajtóhoz.
-Nem tudom...
-De tudod! -válaszol Betty.
-Zack! Menni fog! -biztatja Pattie.
-És ha észrevesz?
-Töröld orron! -válaszolja lényegre törően Betty.
-...Jól van, megyek.
Zack visszafordul. Eközben Darcie nyugtalankodik.
-Hol vagyunk? Mi ez a hely?
-Nyugodj le, nem lesz semmi baj... remélem -nyugtatja Taylor.
Zack lehajolva oson végig a folyosón. Megáll az ajtó mellett. Bepillant a kis szobába. Vesz egy mély lélegzetet, majd halkan besétál a szobába. Kezébe kapja az íróasztalon fekvő rongyot, majd az őr mellé lép -aki eközben már felébredt, de nem fogta fel, hogy mi történt- és szájához nyomja. Az őr vadul rángatózik, majd a rángatózás átvált kapkodásba. Mozgása egyre vontatottabb, míg kezével a levegőbe kap még egyszer, majd végleg elterül a széken. Zack kikeresi a fiókból a kulcsot, majd visszafut az ajtóhoz. Kattan a zár, nyílik az ajtó. Ekkor viszont egy őr közeledik a lépcső felől.
-Basszus, most mit csináljunk? -teszi fel a kérdést Betty.
Zacknek támad egy ötlete. A falon egy halom vezetőszáras bilincs van felakasztva. Gyorsan levesző őket, és sorban rácsukja a csuklójukra.
-Mit csinálsz? -kérdezi Pattie.
-Csak így juthatunk ki.
Már mindenki kezén bilincs van, amikor az őr megjelenik.
-Tizedes úr! -mondja Zack- Ezeket a foglyok kinti munkára vannak kiírva, most viszem őket...
-Pontosabban mire, újonc? -az őr hangja határozott, ugyanakkor rémületkeltő.
-Hát... Egy-kettő felderítő, a többi a 7-es számú laborba kellenek.
Az őr felkapcsolja fejlámpáját, majd a fehér fény mellett elkezdi olvasni a kezében lévő mappa egyik lapját.
-Nem-nem, ők nem erre vannak kiírva... Hmm... nem találom azt a lapot...
-Ebben az esetben elvihetem őket a 7-es laborba, ott mindig van emberre szükség...
-Nem, megtaláltam a lapjukat. Igen... őket a Bivaly-rétre kell vinni, kivégzésre.