17. rész -Vég?

Zene: #6, #7
Zacknek gombóc akad a torkán.
-Milyen kivégzés?
-Ezek betörtek az egyik alávetett raktárunkba, ami régen bolt volt, és a társaikkal együtt elloptak egy csomagtartónyi ételt. A társaikkal végeztünk, most rajtuk a sor.
-...Értettem. Akkor én elviszem őket...
-Nem! Egyedül ennyi embert nem vihet! Én is elkísérem. Induljunk is, nincs vesztegetni való idő! -mondja, majd lekapcsolja fejlámpáját.
Felmennek a lépcsőn, itt egy házhoz hasonló felépítésű épületrészbe érkeznek. Az összes szem rájuk szegeződik. Hamarosan már az utcán vannak. Az őr vezetésével beszállnak egy fedett kis teherautó féleségbe. Lassan robognak a jól ismert helyre. Régen, még a szép időkben, amikor minden más volt, amint leesett a hó, ide jött Pattie és Betty szánkózni. Sokszor egész nap fürödtek a fehér csodában, gyakran teljesen lefagyva kecmeregtek haza. Végignevetett órák... A tél főszíntere... És most itt kapnak golyót a fejükbe?
Az őr odasétál Betty elé.
-Tudom ki vagy. Te loptad el a jelvényem.
Betty értetlenkedve néz az ijesztő külsejű, nála fél fejjel alacsonyabb férfire. Az őr közelebb hajol.
-Nem tudom hogyan sikerült, de... -és ekkor gyomorszájon vágja Bettyt. A többiek aggódva nézik az eseményeket, de hiába. Nem lehet mit tenni.
Lassan telik az idő. Talán az utolsó együtt töltött percek.
A bilincsek halkan csilingelnek. A vezetőszárak középen, egy hosszú fémhurokra vannak csatolva. A foglyok szorosan egymás mellett ülnek, sorsukat várva.
Pár perc múlva megáll az autó. Hát itt vannak.
Zack és a komor tekintetű őr levezeti a foglyokat. Hátborzongató táj terül eléjük. Ahol egykor órákon át önfeledten játszadoztak... A rét, melyek barátságok megkötésének volt tanúja... A hely, mely mindig szeretettel várta őket... Most ártatlan emberek tisztátlan tömegsírja. Ameddig a szem csak ellát, véres tetemek feküdnek sorba rendezve. Vannak köztük gyerekek, felnőttek, nők, férfiak, idősek is. A boldogság szimbólumából a halál színtere lett.
-Térdre, kisasszony! -ütöget az őr lazán a gumibotjával Pattie térdhajlatára- veled kezdjük. Újonc, vállalod? -mondja, majd beköti a lány száját.
Az őr egy mintával díszített pisztolyt dob Zacknek, aki bizonytalanul cserél tárat, majd húzza hátra a kakast. A többiek ajkukat harapdálják.
Zack Pattie mellé sétál. Lassan felemeli fegyverét, majd húgára szegezi. Ujját a ravaszra emeli. Mélyen testvére szemébe néz. Teljes csend uralkodik a réten, mindössze a gyenge reggeli szellő süvít a dombok között. Zack mozdulatlanul áll.
-Gyerünk már! -kiált rá az őr.
Zack lassan, mintha nyomni kezdené a ravaszt... De ekkor felettese felé fordul.
-Bocsika, ez nem az a nap -jelenti ki, majd fejbe lövi. A teherautó felé veszi az irányt, ahol a vezető már vette az adást, és fegyverével tüzet nyitott Zackre. A vezető a jármű ajtaja mögé bújva próbált védekezni. Zack guggolva közeledik felé. Egy gyors mozdulattal mellé ugrik, majd leszúrja.
Pattie kiabálni próbál. Testvére odafut hozzá, majd késével elvágja a szájára erősített rongyot.
-Azt hittem meghaltál! -kiált Pattie.
-Itt vagyok! -mondja Zack, majd szorosan átöleli féltett húgát. Pattie végre biztonságban érzi magát karjaiban.
-Féltem. Nem tudtam, hogy megérem-e a holnapot. Féltettelek, nem tudtam, mit csináljak. Végre itt vagy! -mondja Pattie könnyes szemmel.
-... Nagyon cukik vagytok, de szerintem jobb lenne elhúzni innen a csíkot -szól közbe Betty.
-Azt hittem, hogy meghalt a bátyám, több napja nem láttam, lehetnél kicsit megértőbb, baszod!
-Zack... kioldoznál minket? -kérdezi Taylor.
-Persze
Zack a halott őrhöz sétál. Egy kötegnyi kulcsot húz ki az egyik zsebéből. Hamarosan mindannyian szabaddá válnak.
-Végre, már rosszul voltam! -szól Darcie.
-Merre menjünk? -kérdezi Betty.
Körbenéznek.
-...Meg kellene próbálnunk elmenekülni a városból! -szól Pattie.
-Azt nem lehet -vágja rá Zack.
-Pontosabban miért is nem? -kérdezi Taylor.
-... Azt nem tudom... De nem lehet.
-Ezt meg ki a tököm mondta? -kérdezi Betty.
-Hát, ők. A MES-esek.
-... És hogyan bízzuk bennük? -kérdezi Pattie.
-...Ha meg is próbáljuk, előbb keressük meg Berryéket! Nem hagyhatjuk őket itt! -mondja Darcie.
-Ők már biztosan halottak... -mondja Zack, majd lesüti tekintetét.
-...Induljunk el -mondja Betty.
-Oké, de én nem tudok autót vezetni -mondja Zack. Pattie, Darcie és Taylor Bettyre néz.
-Mit bámultok? Ekkora böhöm kocsit nem vezetek...
-Miért, Mrs. Yessina autója nem volt elég "böhöm" ahhoz, hogy betörj vele a boltba? -szól Pattie.
-De ez egy kisteherautó, ilyet még életemben nem vezettem...
-Most majd vezetsz!
-Lényegtelen -vág közbe Zack- nem találom a slusszkulcsot.
-Hát, akkor kénytelenek leszünk gyalogolni -mondja Taylor.
-Hurrá... -válaszol Darcie.
Egy sorban indulnak el a kis utcán.
-...Amúgy, erre nincsenek zombik? -kérdezi Darcie.
-Majd meglátjuk -válaszol Zack.
Betty lemarad kicsit a többiektől. Pattie csatlakozik mellé.
-... Mi a baj? -kérdezi Pattie.
-...Megkeressünk apumat? Holnap, vagy... nem tudom...
-Meg -válaszol megnyugtató hangon- ...Meg...