10. rész -Könyörtelenség...

Mrs. Yessina olyan erősen nyomja a gázt a lábával, amilyen erősen csak tudja.

A kevésbé sánta zombi már éppen nyúlt volna be a kocsi ablakán, amikor hirtelen gyorsulással elindulnak előre egy parkoló jelzésű táblát kidöntve. 

-Huh, ez meleg volt -szólal meg Pattie, megtörölve tenyerével a homlokát.

-És most? Merre tovább? -kérdezi a tanárnő, miközben céltalanul vezet tovább a kihalt utcán.

-Keresnünk kell valamilyen menedéket! -jelenti ki Betty.

Pattie ránéz Bettyre szomorúan, majd maga elé bámul. 

-Betty....Én nem akarok sehova menni a bátyám nélkül. Megmentett minket. Meg kell találnunk!

-Igen, én megértelek. De egy csapat zombi támadott rá... lehet hogy már nem is... -de Pattie nem hagyta befejezni barátnője mondatát.

-Ismerem Zacket! Őt nem könnyű legyőzni. És ha mégis történt volna vele valami, tudnom kell!

-Rendben... Megnézzük nálatok -mondja Betty, majd szorosan átöleli Pattiet.

Mrs. Yessina tehát Pattie-ék háza felé veszi az irányt, amit útbaigazítás nélkül is tud, hiszen csak három háztömbbel lakik arrébb.

A kocsi ablakából kinézve mindenhol vérfoltokat, holttesteket látnak a betonon. Egyes boltokban tűz van.

A buszmegállóban egy élőhalott csücsül, amint meglát minket, feláll és lassú sétálásba kezd.

-ÁLLJ! -üvölt fel Pattie.

A tanárnő hirtelen lefékez.

-Mi a baj? -kérdezi Betty.

-Oda nézz! -mutat Pattie ki az utcára.

Betty ledöbbenve bámul.

-Ez nem lehet igaz! -csodálkozik Betty.

-Jól látom, hogy az ott Darcie? A kényes, sikítozós lány? És... még emberi formában?

Kiszáll a két lány a kocsiból, a többiek csak nézik őket. Óvatosan lépkednek egyre közelebb a lányhoz.

-Maradj itt! Majd én megnézem. -mondja Bettynek.

-Várj! -Betty egy kést nyom Pattie kezébe, majd bólint egyet.

Darcie csak áll egy helyben, az arca rémült, miközben szorongatja rózsaszín, bőrből készült válltáskáját.

Pattie egy nagyot lép. Nyel egy nagyot, majd lép még egyet. Még egy kis lépés kellene, hogy kellemes beszéd -és fertőzés- távolságnyira legyenek egymástól.

-Da..Dar...Darcie? -kérdezi a lány, félénk de mégis nyugodt hangon.

Majd Darcie hangos levegővétellel megfordul.

-Ezt nem hiszem el! Pattie! Végre...valaki! -majd egy hirtelen mozdulattal erősen átöleli Pattiet.

-De...De...Hiszen..Te hogy hogy életben vagy?

-Éppen a mosdóban igazítottam a sminkemet, amikor kiabálásokat hallottam, kinéztem az ablakon és fura lényeket láttam rámászni emberekre, így bezártam magam az egyik wc-be.

-Aha... Azok a "lények" nem csak rámásznak az emberekre... De nem érdekes. Velünk jössz?

-Persze hogy megyek, egy percig sem bírnám tovább egyedül! És eltörött a szemceruzám is!

Pattie megfogja Darcie kezét és maga után húzza.

-Óó...Visszük a hercegnőt is? -kérdezi gúnyosan Betty.

-Csitt, és üljetek be mindketten a kocsiba!

Pattie is beülne, de ekkor hirtelen egy zombi ragadja meg a kezét. 

-ÁÁÁÁÁÁ!!!!!! -sikít fel Pattie.

A kétségbe esett lány csak rángatózik, próbálja kihúzni kezét a szörny kezeiből, rugdossa el maga mellől.

Darcie csak néz és kiabál.  Betty, és a középkorú férfi, szélsebesen ugranak ki a kocsiból.

Betty az éles késsel beleszúr a zombi kezébe, ami elengedi Pattie karját, majd arrébb löki.

De ekkor a húsevő ráhanyatlik a férfira, és azon nyomban kitép egy darabot a nyakából.

Mrs. Yessina az ablakon át üvölt.

-NEEEE!!! JOHN!!! CSINÁLJATOK VALAMIT!!! 

 A két lány viszont beugrik az autóba. Betty így kiált:

-Menjen tovább! Már nem segíthetünk rajta!

Mrs. Yessina engedelmeskedik, és könnyes szemekkel vezet tovább. 

-Ahh... Émelygek... Azt hiszem...-ekkor Darcie lehányja saját, lapos sarkú, arany színű cipőjét.

-Fhúúj... -szólal meg mindenki egyszerre.
Darcie egy zsepivel, undorodó fejet vágva megtörli száját, amit az imént vett ki sminkekkel tele tömött retiküljéből.
A lepukkant környéket takaros kertes házak váltják fel.
-Megérkeztünk! -szól Mrs. Yessina megállva Pattiék háza előtt.
-Jól van. Én és Betty bemegyünk és körülnézünk. Ti maradjatok itt, ha 15 percen belül nem térünk vissza nézzetek meg minket! -parancsol Pattie határozottan.
Pattie pisztollyal, Betty pedig egy kést szorongatva szállnak ki a kocsiból. A garázs ajtó nyitva, a fehér csempe padlóján friss vérfoltok éktelenkednek... de tetem sehol.
A lányok óvatosan és halkan sétálnak egyre beljebb a garázsban.
-Nézd meg a spejzban, én meg nézem a mosókonyhát -suttogja Betty.
Mindketten óvatosan kinyitják az ajtót. Pattie besétál a kicsi spejzba, de nincs ott senki.
Betty is úgy szintén besétál, de a mosókonyhában sem tartózkodik senki.
Majd fentről hangokat hallanak.
-Hallod? -kérdezi Betty.
-Igen, olyan mint ha valaki kaparna.
Ekkor valaki más hangját is hallották.
-... Mintha valaki, felsikított volna. -mondja remegő hanggal Betty.
-Meg kell néznünk, mi az! -mondja Bettynek.
Lassan felsétálnak a lépcsőn, majd Pattie megfogja a kilincset és rá néz Bettyre.
Betty bólint egyet, majd Pattie kinyitja az ajtót és...

9. rész -Halálos sorok

Meredten néznek az égre. Fejük felett többezernyi madár vonul el. Akár egy fekete tollas sereg, vagy mint egy hömpölygő folyó, haladnak tovább. Heves szárnycsapásaik hangja megrémiszti az út közepén álldogáló fiatalokat.

Zack lassan elveti tekintetét a menekülő madarak felől, és végignéz a kihalt utcán. Ekkor veszi észre, hogy nincsenek egyedül.

-Pattie! Betty! Jönnek! -a két lány Zackkel együtt mered a távolba.

-Basszameg! -Betty lábával mérgesen dobbant a földre.

-A biciklik! -fordul a garázs irányába Pattie. Zsebéből egy kicsi kapunyitót ránt ki, majd idegesen nyomja meg rajta a piros színű gombot.

-Gyorsan! -szól barátnője. Mikor már térdmagasságba emelkedik a fehér garázsajtó, begurulnak és a biciklitároló felé futnak. Betty egy fehér, Pattie egy piros vázú kétkerekűre pattan fel, majd kihajtanak.

-Siessetek! Én feltartom őket! -kiált Zack és előrántja puskáját. 

-Biztos? -áll meg húga.

-Biztos. 

A két barátnő heves tekerésbe kezd.

Zack fegyverét a közeledő élőhalottakra szegezi, majd tüzet nyit rájuk.

Fél perc múlva már három sarokkal róják a métereket. A reggel most különösen meleg. Az út szélén hatalmas víztócsák terülnek el. Csak pár madár száll felettük, a többi már lehet, hogy a várost is elhagyta. 

A két barátnő már messze jár a veszélytől, lassítani kezdenek, hajuk a tábortűz lángjaként lobog a szélben, arcukat a reggeli napfény cirógatja. 

-...És most hova menjünk? -kérdezi Betty kissé lihegve. Barátnőjének ekkor felcsillant a szeme, és újra heves tekerésbe kezd.

-Van egy ötletem! -kiált Pattie. 

A gazdag negyedet elhagyva a frissen nyírt pázsitot, az aranyozott korlátokat a fehér falakat felváltották a gyomos előkertben pihenő játékok, a színes falak és a foltozott, behúzott függönyök.

A környéket látva Betty kiábrándulva szól Pattiehoz.

-Ugye nem akarsz...?

-Nyugii, nem lesz semmi baj!

Betty hümmög egyet, majd tovább mennek.

A kertes házakat lepukkant kisboltok váltják fel. Van köztük pékség, vegyesbolt, játékbolt, varroda, kreatív-sarok, trafik, hot-dogos, GSM, turkáló, fagyizó, újságárus, és mindenféle szaküzlet. Ajtajukon "Closed" feliratú táblák lógtak.

A lelécelt kirakatok között egy kis, négyzet alakú irodaépület bújik meg. Teteje lapos, szélén rozsdás eresz húzódik. Falai szürkék, három oldalán végig ablakok sorakoznak, melyeket belülről krémszínű reluxák fednek. Bal oldalt egy egyszerű külsejű fémajtó szolgál bejáratnak. Az épület mögött egy Range Rover Pickup, és egy '78-as combi Volvo bújik meg. 

-Ez egy borzalmas ötlet! -mondja Betty, majd leszáll kerékpárjáról. 

-Mondtam, nem lesz semmi baj, később hasznunk válhat belőle! -válaszolja biciklijét a falnak támasztva Pattie, majd az ajtó elé áll. 

A mellettük lévő ablak reluxájának csíkjai közt egy szem jelenik meg, végigméricskéli a két jövevényt, majd eltűnik. Zárak, lakatok és láncok csörrenése hallatszik, majd az ajtó kinyílik, és egy ötven körüli nő köszönti őket. Helyesebben mondva, Mrs. Yessina.

-Ó, már vártunk titeket! -invitálja be fülig érő mosollyal az irodába. Jobban mondva, a Willow's Days szerkesztőségébe...
A bejárat előtt körülbelül másfél méternyire egy fém ajtó vezet a raktárba. A fehér falakon dísznövények lógnak. A teremben íróasztalok sorakoznak, mindegyiken számítógép vagy laptop. Az ablakok alatt, az ajtótól jobbra pult húzódik, melyen újságok, egy kávéfőző, gőzölgő zöld teák és fotók díszelegnek. A kissé szűkös szoba padlóját szürke szőnyeg borítja. A helységet egyszerű külsejű lámpák világítják be a plafonról.
Pattie ledobja a mellette álldogáló asztalra hátizsákját, majd kotorászni kezd benne.
-Szegénykéim, gondolom nem volt hova menekülnötök! De nyugi, erre nem jönnek! -Mrs. Yessina megpróbálja Betty fejét megsimogatni, de ő ellenségesen kibújik alóla.
-Igazgatónő, kérem, ebből könnyen előnyt kovácsolhatunk! -válaszolja Pattie.
-Már megpróbáltuk mi is! -mutat egy 20 év körüli, barna hajú lány által kezelt laptopra, melyen könnyen kiolvasható volt:

2014. September                                                                                                                                         MMMCDXLV

Willow’s days

Sensation!!!

In the previous section we wrote that, according to some news objectionable strange creatures attacking the city. As several witnesses filed a report, and the police found several places telltale clues conclude:

The apocalypse has begun!!!

(((avagy:
2014. Szeptember 3445. rész Willow's Days Szenzáció!!! Az előző részben arról írtunk, hogy egyes kifogásolható hírek szerint furcsa lények támadják meg a várost. Mivel több szemtanú is feljelentést tett, valamint a rendőrség több helyen talált árulkodó nyomokat, megállapíthatjuk: Az apokalipszis elkezdődött!)))

A fiatal nő tanácstalanul néz végig a betűkön. A kurzor tehetetlenül villog az utolsó felkiáltó jel mellett.
-Mert önök még nem látták élőben! -mondja Pattie, majd egy középkorú férfinek dobja a telefonját.
Szavain mindenki elcsodálkozik.
-Csak nem...? -fordul a monitor fele Yessina, melyen már látszódik a kép a zombikról, melyet még tegnap csinált.
-Pattie, most komoly ezt akarod? És ha jönnek? -szól Betty, majd a raktár ajtaja felé indul.
-Lehet, hogy hülyeség, de végül is, ha vége van az egésznek, és ha megvan a sztori, akkor újra híres lehet az újságunk! -válaszolja.
-Patricia, kérem, akkor készíthetnénk az újságba egy riport félét? -kérdezi egy fiatal hölgy vinnyogó hangon a szoba másik feléből.
-Persze! -válaszolja, majd a nő felé indul.
-Ezek az érzelmi hullámvölgyek... -mondja kissé mérgesen Betty, majd behajtja maga mögött a raktár ajtaját.
Pattie a levegőbe beszélve írja körül a tegnapi eseményeket, miközben a hölgy hevesen pötyög a billentyűzeten.
Betty keresni kezd a több éve porosodó, egykor újságokkal teli ládák és rekeszek közt. A helységben mindössze egy, koszos, bukóablak szolgál egy kevés fényt. Kintről csak a gyenge, őszi szellő hangja hallatszik.
A penészes falak mellett két magas, rozsdás fémszekrény álldogál. A földön az újság néhány régi száma hever. A szekrények mellett egyberakott, a víztől szétmállott kartonpapír dobozok sorakoznak. A sarkokban éhes pókok hálói várják az odatévedőket.
Betty észrevesz egy foltos takaróval lefedett farekeszt. Megmarkolja a durva érintésű leplet, majd lerántja a dobozról. Alatta fegyverek sorakoznak.
-Wow! -mondja halkan.
Leteszi táskáját maga mellé, majd elkezdi a pisztolyokat belerakni. Pakolás közben egy furcsa alakú fogantyút vesz észre. Tovább pakolja a fegyvereket, amikor észreveszi hogy egy minigun pihen a doboz alján.
-Tyűha! -mondja, miközben végigsimít rajta.
Eközben kintről zajok érkeznek. A fémajtón egy ütés hangja hallatszik.
Majd még egy.
-Ó, biztos Mary az, előbb elment kávéért! Beengedem! -szól egy férfi, majd elkezdi kinyitni az ajtón sorakozó zárakat.
-Ne!!! -kiált Betty.
-Tessék? -mondja megint a férfi, majd kinyitja az ajtót.
Tényleg Mary az... csak nem olyan formában, ahogy várták. Különben nem harapná le tőből a karját.
Betty felemeli a minigunt, és tüzet nyit a két fertőzöttre. Pattie eközben az ajtóhoz rohan, majd bezárja.
-Tényleg rossz ötlet volt... -mondja az ajtónak dőlve.
-Nincsenek egyedül... -néz ki az ablakon Mrs. Yessina.
-Mehetünk az én kocsimmal! -szól a középkorú férfi, miközben beigazítja kockás ingének gallérját.
-A Volvoval? Nehogymár! -szól Betty, miközben kilép a raktárból.
-Szép! -mondja Pattie bólogatva, miközben a Betty kezében pihenő minigunt méregeti.
-Tudom! -mosolyog.
-Akkor marad az én autóm... -mondja Mrs. Yessina.
-Range Rover? -néz rá Betty kíváncsian.
-Az.
-Akkor mehetünk!
Pattie felveszi a táskáját a telefonnal együtt, majd felkapja a minigunt is. Betty eközben visszaszalad az ő tatyójáért.
A vinnyogó hangú nő sikítva néz ki az ablakon. A középkorú férfi a kávéfőzőt szorongatva pakolja össze a saját dolgait. Mrs. Yessina csak lazán elkér egy pisztolyt Bettytől, miközben mutatóujján a kocsikulcsát forgatja. Hamarosan már valahányan az ajtóban állnak, és várják a jelet.
Pattie a reluxát felemelve várja, hogy mikor biztonságos kimenni, majd megadja a jelet.
-Mehetünk!
Az utca kong az ürességtől. Összesen hatan indulnak ki az ajtón. Betty és Pattie elől, pisztollyal. Utánuk jön Mrs Yessina és a középkorú férfi, ők nyitják ki az autót. Mögöttük pedig a a két fiatal hölgy, ők erősítik a két bringát a platóra.
Már mindannyian az autóban ülnek, amikor az egyik boltból két zombi mászik ki.
-Gázt neki! Gázt, gázt, gázt, gázt!!! -kiáltja Pattie és Betty a leghátsó ülésről. 

8. rész -Lassú reggel

Pattie az ablakon beszűrődő tiszta napfényre kel fel.
A madarak reggeli éneke és a viháncoló gyerekek helyett csak a csend áll az utcákon. Álmos szemekkel néz körbe a szobában. Barátnőjének hűlt helye, csak az összegyűrt takaró és a nyálfoltos párna adhat bizonyítékot arról, hogy ő valamikor itt volt.
Kitápászkodik az ágyból. Az ajtó tárva, nyitva áll. Kisétál, majd a fürdőszoba felé indul. Bentről ideges motyogás és pakolás zaja hallatszik, flakonok landolnak a csempepadlón. Pattie az ajtó felé indul, de mielőtt még kinyithatná, Betty siet ki naprakész megjelenéssel.
-Ó, jó reggelt! Használhatom a hajlakkod? -kérdezi egy hosszúkás, lila flakont szorongatva.
-Remélem tudod, hogy k*rvára megijesztettél... persze, nyugodtan használhatod -mondja a fürdőszobába igyekezve- Zack felkelt már?
-Nem, még nem.
Pár perc múlva mindketten felkészültek. Azt, hogy mire, egyikük sem tudja.
-Már tíz van, keltsd már fel a bátyádat! -vágja barátnőjéhez Betty, majd visszamegy a hálószobába.
Pattie egy hirtelen mozdulattal kinyitja az ajtót, és beviharzik a szobába.
-Betty! Zack eltűnt! -kiabálja rémülten.
-Mi? -siet mellé barátnője. Meredten néznek a széttúrt ágyra és a nyitott tetőablakra.
-Nem mehetett el! -indul lefele ingerülten Pattie.
-Lehet hogy csak... -mondja Betty, miközben leindulnak a lépcsőn, de ekkor egy maszkos alak eléjük ugrik.
A két lány hatalmasat sikít.
-Kuss legyen már, ha megtudják, hogy itt még vannak élők, nekünk annyi!! -tépi le fehér maszkját Zack.
-Basszus, ma mindenki azon van, hogy megijedjek? -kérdezi Pattie.
-... Na jó, szedjük össze a cuccost és induljunk! -Betty szapora léptekkel baktat le a lépcsőn, majd a garázs felé indul.
-Hova? -kérdez vissza a testvérpár.
-Hát Berryhez és Taylorhoz! Persze, ha még életben vannak! -szól vissza a levezető lépcsőről.
-Akkor Pattie, összeszedek egy kis kaját, te keress mindenkinek hátizsákot, amibe csomagolunk néhány dolgot, oké?
-Oké! -indul vissza a lépcsőn.
Elsőként Betty hátizsákja akad kezébe. Az alsó felénél fogva rángatja ki belőle a tavalyi könyveket, az üres uzsonnás dobozt, az összefirkált füzeteket, a rongyosra dobált tolltartót tele telefonszámokkal és néhány üres rágós papírt, majd Zack szobájába siet. Ott a szekrényből tép ki egy sötétkék hátizsákot, melyben csak egy kopott, üres kulacs várakozik a következő bevetésre. Átmegy a saját szobájába. Felnyitja csíkos puffját, majd a benne lévő táskákat a földre dobálva keresi a legmegfelelőbbet. Megfog egy sötétlila, fekete pántú hátizsákot, majd a többiekével együtt lesiet a konyhába.
Zack három üveg szénsavmentes vízzel, négy sonkás, két szalámis és három kolbászos szendviccsel várja a többieket.
-Ezek jók? -dobja az asztalra a "zsákmányt" Pattie.
-Jók lesznek! -kezd el pakolni fivére.
Betty egy nagy, fekete ládát hoz magával. Arcán látszódik, hogy nem túl könnyű a csomag. Egy hirtelen mozdulattal ledobja a földre, majd a mellette álló szekrényhez lép. Kinyitja a legalsó fiókot, kidobálja az egyébként fontos iratokat és befizetetlen csekkeket, és egy lapos kulcsot húz elő. Visszasiet a ládához, közben a többiek érdeklődve nézik, hogy mit művel. Az újszerű lakat kinyílva hull a földre, ezzel nyitva utat a doboz tartalmára.
-Remélem, nem fagyasztott sonka... -mondja, majd felemeli a fekete fedélt.
-... Nekünk mióta vannak ilyen cuccaink? -kérdezi Zack a fekete dobozhoz lépve. Betty, arcára fagyott mosollyal emeli ki a legfelül pihenő vadászpuskát. Végigsimít a hibátlan fényezésen, majd így szól:
-...Amit kerestünk, meg is találtuk! -mondta, majd hátára kapta táskáját.
-Azta! -vett ki Pattie egy aranyozott markolatú pisztolyt- Ssstippi-stop! -majd táskájába dobta.
-Huhúú, ez az enyém! -vett ki egyet Zack is.
-... Mindjárt jövök, megnézem, hogy van-e valaki, vagy valami a környéken! -mondja Betty, majd becsukja maga mögött a bejárati ajtót.
Kínos csendben pakolnak tovább.
-... És azután, hogy megkerestük azt a fiút meg a csajt...
-Két pasi, agyalágyult!
-Akkor két fiút... mit csinálunk?
-Úr isten!! Gyertek ki!!! -kiált Betty teli torokból.
Pattie és Zack kirohannak a ház elé. Mindhárman meredten néznek az égre.

7. rész -Rémálom vs. Valóság

A késő esti zivatar hevesen kopogtat az ablakon. Az egész házban a sötétség uralkodik, csak az ebédlőasztal felett lógó csillár világít. Sárgás fényében Zack, Pattie és Betty tanácskozik a történtekről, próbálják az emlékeket felidézni.

-... Ezt nem hiszem el... -mondja Zack.

-Pedig muszáj lesz! -tápászkodik fel Betty. Mellette Pattie szőke hajába temeti könnyes arcát, miközben az előtte pihenő üres tányérra néz, melyből fél órája még hevesen falta a krumplifőzeléket. Lassan kinyitja száját, és halkan megszólal.

-Most mi lesz?

Erre egyikük se válaszol.
Egy hatalmas villanás fénye tör be az ablakon, vele együtt egy hatalmas dörrenés. A lámpa fénye először csak pislákol majd kialszik.
-Nah, remek! -áll fel a székéről Betty.
A két testvér egyedül marad a sötét szobában. Zack töri meg a halálos csendet:
-Pattie... mint bátyád, ígérem hogy megvédelek téged apu és anyu helyett is, csak ígérd meg, hogy... bízni fogsz bennem!
-Ígérem...
A sötétséget egy pislákoló gyertya sárgás, gyenge fénye töri meg.
-... Fél-tizenegy van -mondja Betty, miközben leteszi a mécsest az asztal közepére.
-Akkor ideje nyugovóra térni -mondja Zack, miközben feláll a székéről.
-Oké...- -szedi össze magát Pattie.
Betty kezével elnyomja a nem sokat használt gyertyát, és együtt indulnak fel a lépcsőn.
-Becsukjam? -kérdezi Pattie bizonytalanul az ajtó kilincsét markolászva.
-Nekem mindegy... -búj be a takaró alá barátnője.
Pattie becsukja az ajtót, majd elhelyezkedik az ágyon. Sokáig forgolódik, minden villanásnál megrezzen. Szemét hiába csukja be, az álom nem hinti varázsporát fáradt testére. Nehezen, éjfél után elalszik.
Talán fél órája aludt, amikor legjobb barátja rángatja ki mély álmából.
-PATTIE!! Kelj fel!!
Az ablakon a reggeli nap tiszta fénye ömlik be, a viharnak már nyoma sincs.
-Mi... mi történt? -kérdezi ásítozva. Nyújtózkodik egyet, végigsimít kócos, szőke haján, és álmos szemekkel néz az előtte ingerülten ugráló lányra.
-Tessék, itt van ez! -dob kezébe egy pisztolyt- VIGYÁZZ!!
Ekkor egy csapat előhalott tör be a szoba ajtaján. Köztük van Zack is.
Betty hevesen lövi a zombikat, Pattie rémülten kapkod a fegyvere után.
Mind ismerős arcok. Köztük van Taylor, Berry és Aron is, bőrük elzöldesedett, ruhájuk szakadtan feszül rajtuk. Szemük vöröses színű, fogaik sárgák, akárcsak a körmeik. Ekkor Mrs. Yessina jelenik meg az ajtón. Pont, mikor Betty újratölti vadászpuskáját, az igazgató letépi egyik karját. Nyögve esik össze, Yessina beleharap vállába, és kiránt belőle egy darabot. Remegni kezd, majd átváltozik. Megragadja az ágyon sikító lány lábait, és lehúzza fekhelyéről. Pattie hiába kapaszkodik, volt barátnője így már sokkal erősebb nála.
-ÁÁÁÁÁ!!! -sikít hatalmasat. A történéseket egy hatalmas dörgés töri meg.
Pattie az ágyában ébred, felülve. Kitekint az ablakon, a vihar azóta sem csillapodott. Maga mellé néz. Betty mélyen alszik, fél lába lelóg az ágyról, szájából esti nyál csurog le a lepedőre. Loboncos, barna haja elterpeszkedve pihen a selymes huzatú párnán.
Sötét uralkodik a szobában, csak a hold gyenge, sápadt fénye és a ritkán feltűnő villámlások csalnak világosságot a két barátnőre.
-Csak... egy álom volt -gondolja magában, majd visszafekszik puha párnájára, és megint álomba szenderül.

6. rész -Kétségek és kérdések

-RICKEY!!! -kiált Betty.
-Mi? -fordul meg. De már késő. Az éhes tömeg kevesebb, mint egy méterre van tőle, ekkor az egyikük a ledöbbent fiúra veti magát. Pár másodperc múlva már csak az aszfalton pihenő vérfoltok és tetemdarabok maradnak utána.
-Úr isten... -mondja Pattie lassú hátrálás közben. Betty csak ámulva néz, majd futáshoz rántja barátnőjét.
-Pattie!!! Fussunk!
-...Ez a tökéletes sztori! -mondja, majd levágja a földre a táskáját, és kihúzza belőle piros noteszát.
-Mi? -kérdez vissza ingerülten Betty.
Pattie hol a notesz sorait, hol az éhes, hét zombit nézi, közben pom-pom-os tollával jegyzetel. Telefonjával gyorsan elsüt egy képet, majd megint írna, de Betty elrántja, ugyanis már alig másfél méter van a zombik és köztük. A jegyzetfüzet kiesik kezéből, és az úton landol.
-Pattie!!! -Betty felkapja táskáját, és futáshoz rántja barátnőjét.
Pattie még visszanyúl a füzetéért, majd együtt menekülnek a zombik elől.
Pár sarokkal arrébb, az éhes tömeg már lemarad.
-Most hova? -kérdezi Pattie lihegve.
-Zackhez! -válaszolja levegőért kapkodva Betty.
-Oké...
Az adrenalintól tovább futnak.
Mindkettőjük fejében kérdések cikáznak.

„Ezek mik? Valóság, vagy csak néhány... de nem, hisz megették Rickeyt. És ő? ...Tényleg megették? Neki nem volt semmi bűne, és így kellett... meghalnia? Egyáltalán mi történt? És most mi lesz? Ha többen lesznek? Mit fogunk csinálni? Kire számíthatunk, hisz addig senki nem hiszi el, míg nem látja a saját szemével... de addigra késő lesz. És Zack? Egyáltalán életben van még? És ha igen, tud majd segíteni, vagy csak ront a helyzeten? ...Mik ezek?! Hisz zombik nem... vagy igen...? Egyáltalán megérjük a a holnapot...?”

„Miért?”

Kínos csend kíséretében kocognak az utcán. Az őszi napot komor viharfelhők takarják el a kíváncsi szemek elől. A hűvös szél megbolygatja az út szélén árván álldogáló akácfákat. A páros lassan fáradni kezd, már csak sétálnak. Esőillat járkál az utcákon. A házak függönyei behúzva, néhány tájékozottabb személynél belécezettek. A nap elől már elvonultak a felhők, gyenge fényében lassan kúszik tovább a szürke égen. A negyedben, ahol járnak, már díszesebb házak, nagyobb telkek sorakoznak, a frissen nyírt gyep illata cirógatja orrukat. Az egyik, hófehér falú háznál befordulnak. Egy rövid lépcső vezet a sötétbarnára festett bükkfa ajtóhoz. Félelemmel tele, bizonytalanul állnak a bejárat előtt.
-...Kopogj be! -suttogja Betty elcsukló hangon. Pattie remegő kézzel nyújtja kezét az aranyozott kopogtatóhoz, mely egy büszke oroszlánt ábrázol. Megmarkolja a díszes gyűrűt, mely halk nyikorgással mozdul el. Még mindig habozik, majd halkan megszólal.
-És ha... -de itt elcsuklik a hangja. Betty biccent felé.
Pattie nagyot sóhajt, majd bekopog.
A gyenge ütés hangja halkan visszhangzik az előszobában. Válasz nem érkezik.
Betty ökölbe szorítja kezét, és erősen megütögeti az ajtót.
-Hé! -szól rá barátnője.
-De te úgy kopogtál, hogy ha még itthon is van, nem ha...
Ekkor lassú lépések hangját hallják meg a szomszédos szobából. A padlót borító falécek halkan nyikorognak. A rejtélyes alak hangosan csoszogva lépked feléjük. Betty és Pattie szíve hevesen ver, lélegzetüket visszafogva, idegesen ácsorognak az ajtó előtt. Az előszobába átérve a csoszogást kulcszörrenés váltja le. A zár fordul, a kilincs leereszkedik, az ajtó kitárul.
És ott áll mögötte...
Zack. Pizsiben. Mikrofonos fejhallgatóval.
-Örülnek, ha máskor használnád a kulcsodat, mert tököm tele van azzal, hogy én kockulok, te meg itt csicskáztatsz, hogy nyissam ki ezt a rohadt ajtót, közbe meg nálad van az a redvás kulcs, szóval örülnék, ha nem basztatnál! Jah, és amúgy van csengő!
Betty és Pattie szívéről hatalmas kő esik le Zack láttán, hisz ebben a helyzetben csak rá számíthatnak.
Elindulnak a házba, most már érzik az otthon biztonságának melegét.
-És akkor hogyan hallottál meg minket, ha a fejeden volt a fejhallgató? -kérdezi Betty, miközben
Zack megfordul, és diszkrét válasszal látja el.
-Hugyáltam.
-...Okéé -mondja megszeppenve.
Levetik magukról az iskolatáskát, melytől már elzsibbadt a válluk, és belekezdenek a kérdésekbe,
-... És nem láttál mostanában... nem is tudom, mondjuk... érdekes dolgokat? -Pattie követi bátyját a konyhába.
-Ha az érdekes alatt azt érted, hogy Mrs. Yessina tangában táncol egy unikornis hátán a főúti büfében, szerintem csak álmodtam -mondja Zack, miközben a hűtőből kikeres három dobozos kólát. Egyet Pattienak dob, egyet az asztalra rak, egyet magánál tart.
-Nem, nem erre gondoltam... -mondja húga, miközben hüvelykujjával letörli a párát a dobozról, majd leül az egyik székre a konyhával egybenyitott ebédlőben.
-Akkor mire? -a doboz a nyitástól hangosan szisszen kezében, majd miután lecsillapodott, Zack nagyot kortyol üdítőjéből.
-Hát... különös lényekre, amik hasonlítanak az emberekre...
-Még mindig nem tudom, hogy mire gondolsz -mondja, majd megint inni kezd. Ekkor Betty jelenik meg, a garázshoz levezető ajtó mögül.
-Jaj, baszki, zombikat láttunk!
Zack kiköpi a szájában lévő kólát, mely nagy felhőként terült el a padlón.
-Igen, igen... de te törlöd fel, kapitány -mutat a földön díszelgő fekete tócsára.
-Zombikat?! -törli meg a száját Zack- ...Jah ez csak egy poén? Mert beszartam!
-Nem, miért lenne poén?
-Há jaja! Amúgy mióta tartotok fegyvereket a garázsban?
-De zombik nem léteznek!
-Én nem tudtam róla!
-Milyen fegyverek??
-Tényleg láttuk őket!
-Na jó, csillapodjatok lefele! -kiált Betty. Eluralkodik a kínos csend a szobában.
-Van egy kólád az asztalon -mondja Pattie, majd az ő üdítőjéért nyúl.
-Mutasd meg neki a képeket, amiket csináltál!...-mondja Betty, majd egyben lehúzza a végony fémdoboz tartalmát.
Zack sokkos fejjel ül le a kanapéra. Fejét szorítva várja húgát, ki félve keresi ki a fényképet  telefonjáról. Mikor a kijelzőn megjelenik a hét furcsaság, szívében újraéled a félelem, és érzi: ezzel még nincs vége.
Félve nyújtja testvére kezébe a készüléket, aki kíváncsian néz előbb húgára, majd a telefonra. Arckifejezése elváltozik, felugrik a kanapé tetejére és elordítja magát.
-MI A SZENT SZAR???!

5. rész -Mivan itt emberek?!

Miután megebédeltek, Pattie, Betty, Berry és Taylor, elindulnak együtt haza.
-Jaj, ott hagytam a töri könyvemet a szekrényben -mondja Taylor a táskájában kutatva.
-Én meg megyek akkor a slozira -jelenti ki Pattie, miközben Bettynek a  kezébe nyomja a táskáját.
Miután Pattie eltűnik a fehér, rozoga ajtó mögött, és Taylor már két folyosóval odébb jár, Berry odasúg Bettynek.
-....Szerinted bejövök Pattienak?
-Mi?
-Tetszem Pattienak? -emeli feljebb hangerejét Berry.
-Mivan?!
-SZERINT... -Berry rájön hogy nem tartozik az egész folyosóra beszélgetésük- ...bejövök Pattienak?
Betti előveszi az IGAZI  "are you fucking kidding me??" arcát.
-Ugye ezt nem hallottam jól?- kérdezi fintorral az arcán.
-Miért? Mi a gond?
-Miért nem kérdezed meg tőle?
-Ááá... Hogy kérdezném meg tőle?
-Hát b*zdmeg úgy, hogy elé állsz, kinyitod a szép kis szádat, és oda vágod neki, hogy "jó csaj vagyˇ"!
Berry már egy jó visszaszólásra nyitja a száját, amikor megjelenik Taylor.
-Na? Mizu?- kérdi.
-Két percre mentél el, mi lenne?- kérdez vissza Betty "itt mindenki hülye, csak én vagyok helikopter?!" fejet vágva.
Hirtelen Pattie sikításának hangja tölti be a folyosót. Mindhárman berohannak a női mosdóba, és meglátják Pattiet, aki a fal mellett kuporog, és olyan arcot vág, mint aki szellemet látott.
-Mivan veled te? -kérdezi legjobb barátnője, kissé aggódva.
Pattie egy ideig zavartan néz barátaira, majd erőt vesz magán és megszólal.
-Őőő... őő... Bogár!
-...Ennyi? Egy bogár? -kérdi Taylor.
-Na jóvan', induljunk! -fordul meg Berry, és elindul az ajtó felé.
Mikor már nyomná le a kilincset, Darcie kitépi az ajtót a helyéről, majd hatalmasat sikít. A többiek úgy sétálnak ki, mintha semmi se történt volna. Darcie, miközben idegesen keresi pulzusát csuklóját és nyakán, fintorral porolja le miniszoknyájáról a törmelékdarabokat.
Az iskola bejáratához lépve, Betty már nyitná ajtót, de hátra fordul és elordítja magát.
-Rickey! Ha még egyszer követsz minket hazáig, belenyomom a pofádat a betonba!!!
Rickey kiesik a folyosón díszelgő szobanövény mögül, majd ordítva elszalad.
Hazafelé tartva, Betty látja Pattien az idegesség és a szorongás jeleit. Már akkor nem hit abban, hogy csak egy bogarat látott, mikor beszaladtak a WC-re.
Ezért odalép barátnőjéhez, és halkan megkérdezi:
-Pattie...Tényleg csak egy bogár volt ott?
-Igen...Miért?
-Pattie, ismerlek.
-Úgy se hinnél nekem....
-De hiszek!
Elhúzza Bettyt a fiúktól, és közelebb hajol hozzá.
-Hááát...Az ablakból láttam, hogy az egyik tanárt megharapja egy másik ember... ééés.... kitép a nyakából egy darabot...
Betty fél szemöldökét felhúzva néz Pattiera.
-Tudtam.... -mondja szomorúan, majd visszasétál a fiúkhoz.
Betty elgondolkozik azon, amit barátnője mondott. Mikor már vissza menne hozzájuk, Berry és Taylor lekanyarodnak a a mellékutcára, majd elbúcsúznak.
-Sziasztok lányok! -mondják egyszerre a fiúk.
-Cső! -mondja Betty, míg Pattie lehajtott fejjel hallgat.
Csendben mentek tovább az utcán, majd egy kis idő múlva Betty így szól:
-Figyelj Pattie...
Ekkor Rickey elordítja magát (ő mióta van itt?):
-ZOOMBIK!!!!!!
-Maradjál már te gyökér, akadj le ró... -ekkor mindketten hátranéznek, majd elakad a szavuk a látványtól.
Egy csapat élőhalott közeledik feléjük.
-Én szóltam hogy zombik vannak, fel vagyok rá készülve! Én készültem egy csomót!!!
-Őőő..Rickey... -szól Pattie, de a fiú nem hagyja beszélni.
-Most én beszélek! Ti mind meghaltok, nem vagytok felkészülve, otthon van rengeteg fegyverem és lőszerem! Én leszek az egyetlen túlélőőő!!!
-RICKEY!!! -kiált Betty.

4. rész -Hmm?

Míg Pattie a radírja rajzolgatása közben szidja azt, aki feltalálta a történelmet, Betty a nyálát csurgatva horkol a padon fekve. Berry a pad tetején, max hangerőn Flappy Bird-özik, Rickey a körmeit rágva próbál az órára figyelni. Darcie, a plázacicák "főnöke" a körmét reszelve nézegeti legújabb kígyóbőr csizmáját, ami milyen jól illik az új cicanacijához, Jenny, az osztály emós lánya a füzetébe rajzolgat, Britta, a normális, kedves, csendes lány, miközben próbál koncentrálni az órára, fintorogva szedi ki a papírgalacsint a hajából, ami Taylortól származik, az osztály "huncut" roszfiújától.
Taylor legjobb barátja Aron, szintén "roszfiú", de kicsit másképp. Papírgalacsinozás és kaja-csata helyett inkább verekedésekbe keveredik bele, iszik, meg minden hasonló. Általában nincs jelen az órán, ha igen, akkor viszont fél órákat késik. Most, az utolsó padban, a székén hintázva csöndesen nyomogatja a telefonját.
A többi plázacica nagy, rózsaszín rágógumi-buborékokat fújva SMS-eznek egymással. Berry haverjai, a ping-pong-osok hangosan beszélgetnek.
De hát persze, ki várja el, hogy figyeljünk, ha még Mrs. Eva tanárnő is a telefonját nyomkodja? Senki. Kivéve Mrs Yessina, mert ő általában mindent elvár. Ma is a szokásos körsétáját végzi, amikor nagy hanggal belép a terembe. Minden telefon eltűnik, a székek hátsó lábai visszatérnek a földre, a nyálfoltok a padról hirtelen felszáradnak. Mrs. Eva hirtelen felpattan és a krétához nyúl, de Mrs. Yessina hangja megállítja.
-Mrs. Eva, gondolom már kiadta a feladatokat a következő 15 percre, nem kell kapkodni- a hűvös, károgó hangja betölti az elcsöndesedett termet. Eva tanárnő elgondolkodik, hogy tényleg leadta már a feladatot, és lassú mozdulatokkal visszaül a székébe. Miközben ez lejátszódik, mindenki előveszi a tankönyveit, tolltartóját, ami eddig a pad belsejében pihent. Nagyjából minden stimmel, de ekkor Betty horkant egyet álmában. Pattie kihasználva az utolsó fél pillanatot, mielőtt Yessina gyilkos tekintete elérné őket, megpróbálja felkelteni. Ez sikerül, csakhogy Betty így kiált:
-Csillámpóni! Jaj, még tart az óra?-álmosan körbenéz, majd észreveszi Mrs. Yessinát, ahogy mindjárt nekicsap valamit/valakit a falnak.
-Jóóóóóreggelt, igazgató nő, hogy ityeg?-Betty zavartan néz körbe, ugyanis még Taylor, Berry, és Aron is csöndben figyelte az ideges igazgató mozdulatait. A terem sarkából kuncogás hallatszik.
-Remélem jól aludt, Miss Blackford... többet nem szeretnék mondani....-Mrs Yessina hangjában lehet érezni, hogy mindjárt felrobban, de még mielőtt ez bekövetkezhetett volna, remegő kézzel fordítja el a kilincset és kiviharzik a teremből.
Ebben a pillanatban előkerülnek a telefonok, a székek hátsó lábai felemelkednek a sárral és köpéssel teli padlóról. Pattie kissé idegesen szól Bettyhez.
-Máskor jobban vigyázhatnál!- mondja, majd tovább firkálja a radírját.
-Minek? Más úgy is immunis rám!- mondja, majd hátradönti székét, fülhallgatóit fülébe helyezi, és elindítja kedvenc zenéit.
Így telnek el az órák. Dél körül már mindenki éhesen fetreng a padban. Britta lassan előhúz egy chipseszacskót. A pad alá teszi mindkét kezét. Pattie meghallotta a halk zörgést, és Bettynek is mutatta; ennél a csajnál kaja van!!
Britta egy gyenge mozdulattal megfeszíti a zacskó száját, ami erre halk pattanással kinyílik. Erre mindenki felemeli a fejét a padról és Brittára néz. Szegény, annyira megijed, hogy eldobja a zacskót. Mindenki alágyűlik, és karját feltartva várja a lezuhanó finomságot. Ekkor Pattie felugrik a padról, és elkapja a zuhanó istenséget. Győzedelmes csatakiáltással éri el a padot, nagyot markol a sós burgonyaszeletekből, majd továbbadja a piros zacskót az éhes tömegnek. A zacskó pillanatokon belül üresen landol a földön. Az állatias tömeg csámcsogva tér vissza, morzsát sem hagynak maguk után. Britta tátott szájjal néz a földön heverő, széttépett csomagolásra. Pattie győzedelmesen tér vissza Betty mellé, aki leteszi magazinját, és levesz egy kis maroknyi chipset barátnője kezéből.
-Azta, ez aztán jó ugrás volt! Pacsit rá!-mondja Betty, majd teli szájjal csapnak egymás tenyerébe.
-Igyekeztem!-mondja Pattie, majd nevetve tesz egy újabb krumpliszeletet a szájába.
Rickey eközben az ablak mellett ül csendesen, majd -egy fiúhoz nem illő hangon- felsikít.
-ZOMBI!!!! OTT LÁTTAM!!!!
Erre az egész osztály elneveti magát. Berry már a telefonjáért nyúl, amikor csöngetnek. Őrült sebességgel tör ki a teremből a sereg, Rickey-vel az élen. Csakhogy ő nem az ebédlőbe siet, hanem a fiú wc-be, ahol magára zárja a fülkét.
Az ebédlőbe érve gyomorforgatóan csapja meg Pattie-t és Bettyt a háromnapos gombaleves bűze. A pultnál viszont gyönyörű rántott hússzeletek sorakoztak, amitől egyből visszatér az étvágyuk.
Az asztalnál ülve Betty odahajol barátnőjéhez:
-Az előbb te szereztél kaját, most én szerzek egy kis desszertet!-mondja, majd kicsit hangosabban megkérdezi a társaságtól:
-Kinek van rágója, péksütije vagy egyebe?
A válasz síri csend.
-Cserébe 5-ös erősségű csúzligumi...
-Fehérítős rágó?- szól Taylor.
-Jobb?
-Egy nutellás-csokiöntetes palacsinta?-kérdezi Berry.
Erre mindenkinek összefut a nyál a szájában.
-Húúúúú, az jöhet!-mondja Betty, majd átveszi a műanyag tányéron pihenő csodát, és átnyújtja a három darab vastag gumiszalagot. Elégedett mosollyal nyúl a késhez, majd kettévágja a tésztát, melyből kicsordul a csokis mogyorókrém.
-Azta, ez aztán palacsinta!-nyúl a villájáért Pattie.
-Fehérítős rágó?-szól Taylor csalódottan Berryhez, aki egyértelműen visszautasítja.
Az asztalunk mellett Ms. Luisa, a földrajztanárunk suhan el.
-Jó reggelt!- mondjuk kórusban.
-Mi? Nem, dehogy! Miért mondjátok ezt?- Luisa tanárnő zavartan elrohan.
-Ennek meg mi baja volt?- kérdezi Berry nevetve.
-Ő is látta a zombikat!!- Rickey a semmiből jelen meg. Betty ingerülve áll fel.
-Rickey, k*ssoljál már be a ******ba mert mindjárt *****!!!
-Ááááááá!- Rickey ordítva elrohan.
-Ez szép volt!- Pattie pacsira emeli kezét, de mielőtt még Betty belecsaphatna, a hangosbemondó töri meg a viszonylag halk zajt. Mindenki elcsendesül, várják Mrs. Yessina ideges hangját, de ehelyett Mr. Reginald, az igazgatóhelyettes szól bele a mikrofonba.
-Kedves diákok! Arra kérném önöket, hogy ma egy órával a megszokott idő előtt menjenek haza, tehát fél órájuk van az épület elhagyására-az általában határozott hangja most néha elcsuklik- További szép napot, vigyázzanak magukra!
A hangosbemondó elhalkul, a zaj viszont csak lassan tér vissza a folyosókra és az ebédlőbe.
-...Mi baja van mindenkinek?-kérdezi Pattie.
-Hmm? -kérdez vissza Betty- Azt mondod.... ő is fél a "zombiktól...?
Egymásra néznek 4-en, majd elröhögik magukat.