A két lány veszetten forgatja a fejét. A zombik közelednek, nincs menekülési út.
-Mit csináljunk?! -ordibál Betty.
-Nézd! Ott egy létra!
Odafutnak az egyik lámpához támasztott létrához. Mellette egy emberi tetem fekszik, feje körül vértócsával. A férfi munkásruhában van. A két lány felkapja a korhadt, vékony fokú falétrát, és a híd felé veszik az irányt.
-Gyorsan, fektessük le!
Lerakják a fadarabot a hídra, majd áttolják a híd másik felére. Pont átér a széles patak felett.
-Gyerünk, gyorsan, menjünk át! -kiabálja Betty, majd átrohan a másik oldalra. Olyan hirtelen lép rá a létrára, hogy az egyik korhadt fok kitörik alóla, de még át tud futni. A zombik eközben egyre csak közelednek.
-Pattie, gyere, SIESS!
A szőke lány elindul. Mivel a fokok távol vannak egymástól, nagy lendület kell, hogy átugorja a letört deszka helyét. Hátralendíti a kezét, majd elrugaszkodik. Eléri a másik oldalt, viszont a fok, amire érkezik kitörik alóla. Betty elkapja a kezét.
-Tartalak!
A zombik elérik a hidat. Célba veszik Pattiet. A lány szörnyülködve nézte, ahogyan a beteg testek a patakba hullanak.
-Segíts már! -kiált Betty megfeszülve, miközben már alig tudja tartani barátnőjét. Ő lábával tolja fel magát a híd tetejére. Ekkor viszont az öreg fahíd nagyot roppan.
-Fussunk innen! -kiált Pattie.
A zombik sorra hullanak a patakba. A testeket elhordta az erős vízfolyás. A fehér habok vörösre színeződtek. Az élettelen, tudatlan testek mit sem sejtve dőltek a vízbe, majd többnyire nyugodtan hagyták, hogy elsodródjanak. Némelyik feje a patak kövein és a híd tartóoszlopain szétloccsant. A vízfolyás mintha csak nyugtatná őket, miközben azt suttogja füleikbe: Nem lesz semmi gond.
Zack próbált húga után eredni. Átvágott a boltot körülvevő tömegen, és a híd felé eredt. Mire odaér, csak a tetemeket látja. Szomorúan megy vissza a többiekhez, akiknek eközben sikerül visszaszorítania a zombikat
A két lány az erdőig rohant. Itt megálltak, felnéztek a magas fákra. Délután van, talán 5 óra körül, pontosan nem tudják. Bemennek az erdőbe. Ahogyan sétálnak, lassacskán besötétedik. Már csak a tölgyfák csonka lombjai között beszűrődő holdfény világítja meg a csapást, amin haladnak.
-Én nem bírom tovább, itt megállunk! -jelenti ki fáradtan Betty, majd hirtelen elfekszik a nedves mohával borított fűben. Barátnője szó nélkül követte. Lehunyták szemeiket, bár álom nem jött rájuk. Túl fáradtak voltak ahhoz, hogy aludjanak. Ájultan feküdtek pár percig, mikor Betty újra megszólalt.
-Éhes vagyok.
Pattie kinyitja szemét, majd hunyorogva körbenéz.
-Nos, mázlid van. Nézd csak!
Betty felnéz. Épp egy málnabokor mellett fekszenek. A lány feltápászkodik, és lakomázni kezd.
-Megnézted, hogy biztosan nem mérgező? -kérdezi Pattie.
-Éhes vagyok, ki nem szarja le?
Már ketten térdelnek a fűben, gyorsan falva a bogyókat. Betty viszont hirtelen abbahagyja az evést. Üres tekintettel nézett maga elé.
-Mi a baj? -kérdezi Pattie.
-...Eszembe jutott, amikor egyszer eljöttünk erre fele sétálni.
A lány körbenéz. A szemközti fa... mintha látta volna már. Emlékek törnek fel. Napsütés. Gyermeki kacaj. Elkapja a tekintetét. Óvatosan felnéz, majd jobban szemügyre veszi a fát. Valami a kérgébe van vésve.
Betty feláll, majd elindul a fa felé. Ahogy közeledik, kezd az írás ismerőssé válni.
"Örökre melletted leszek. Legjobb barátok, PB."
-Betty, Betty, hol vagy? -Pattie hangja visszhangzik.
Betty visszapillant barátnőjére, ő viszont értetlenül néz, hisz meg sem szólalt.
-Betty? Betty, mit csinálsz? -kiált a nyolc éves Pattie.
-Itt vagyok! -válaszol az elfoglalt kislány, aki egy bicskával vési az öreg fa törzsét- Csak kiegészítettem a monogramunkat.
-Mi ez? -kérdezi kíváncsian Pattie. Szőke haja derekáig ér, fején kamillavirágból készült koszorú.
-Tudom, nyálas lett, de ezt az üzenetet évek múlva is visszanézhetjük- válaszol Betty. A kicsi lány válla alá ér barna haja, az ő fején is kamillakoszorú van.
-Jajj, de aranyos! -Pattie megöleli barátnőjét.
Tovább sétálnak az erdőben. Valami mocorogni kezd a fák között.
-Mi volt ez? -kérdezi Betty.
-Szerintem semmi -válaszolja Pattie.
Tovább mennek. A suhogás egyre hangosabb.
-Pattie...
-Nem tudom mi ez...
Ekkor hirtelen eléjük ugrik egy mókus. A két lány hirtelen hátra ugrik az ijedtségtől.
-Jajj, de cuki! -mondja Betty.
A mókus futásnak ered.
-Gyere, kövessük!
Az éjszaka sötétsége körbeöleli az erdőt. A két szunyókáló lány felé egy hosszú, fekete ruhás alak lépked. Kezében egy régi hordozóágy. Megáll a lányok mellett, sokáig nézi őket, majd a hordozóágyra pakolja a párost. Egészen az erdő széléig húzza őket.
-Az erdő széle felé fut! -kiáltja Betty.
A két kislány önfeledten rohanva követi a mókust.
-Mindjárt elérjük a rétet! -mondja Pattie.
Az állat hirtelen felfut az egyik fára, a kislányok pedig megállnak. Előttük végtelen rét terül el, élénkzöld fűvel borítva. A kellemes, nyári szél lágy hullámokat gerjeszt a fűtengerben.
Kellemes nyári szél? Hideg van! Vagy... mi? Az előbb sütött a nap, most sötét van... Mi történik?
A két lány egyszerre ébred fel. Kinyitják szemüket, az erdő lombjait vörösesre festik a hajnali fények.
-Úristen... hol vagyunk? -ül fel Pattie a fejét fogva. Az erdő szélére kerültek, nem tudják, hogyan.
-Húúú... anyám, azt hiszem, többet nem eszek meg úgy semmit, hogy nem tudom, pontosan mi is az... -Betty is émelyegve felül- Ne tudd meg mit álmodtam!
-Nekem is volt egy álmom. Kicsik voltunk...
-...Talán együtt álmodtunk? Amikor kivéstük azt az üzenetet...
-Igen, én is azt láttam -válaszolja Pattie.
-...Ez furcsa.
Körbenéznek. Egyik oldalukon az erdő, másik oldalukon a rét terül el, de már nem a régi pompájában. A fűtenger kifakult és megritkult. A tücskök esti énekét elnyomják az egyre gyakrabban közlekedő autók. Már semmi sem a régi. Sőt, valami más is megváltozott.
-Nézd... Az mi? -mutat Pattie a horizont felé.
Betty hunyorogva néz a távolba. Messze, nagyon messze egy nagy fal szerűség emelkedik.
-...Mi a...?
-Meg kell néznünk! -mondja Pattie.
-De nem most. Csak egy fegyverünk van... tényleg, hova tűnt? -Betty kutakodva körbenéz- Szopna kaktuszt, ki vitte el?
-Gondolom aki idehozott minket.
-Lehet, hogy csak alva jártunk!
Autó zúgása hallatszik, nem is olyan messziről.
-Nem vagyunk egyedül...-mondja Betty.
-Futás az erdőbe!
Fedezékbe vonulnak. Egy teherautó halad el előttük, valószínűleg a MES-hez tartozik.
-...Ezt megúsztuk.
-Hát persze. Viszont meg kell keresnünk Zackéket -szól Pattie.
-Előbb fegyvert kéne találnunk...
-Jaj, tényleg, eltűntek a pisztolyaink. Akkor viszont siessünk!
A két lány elindul az erdő szélén, vissza a városba. Pár méterre két fertőzött, de nem halott ember fekszik.
