szombat

18. rész -Csapda

Csendes a város, mindössze néhány sétáló halott morajlásait lehet hallani, olykor lövés hangokat.
Betty és Pattie társaikkal bizonytalanul mennek előre. 
Ez olyan furcsa. Csak céltalanul mennek a másik után, nem tudva hol kötnek ki, és mi vár rájuk. Az arckifejezésük kérdéseket sugallnak.  Mi lesz most? Hol a családom? Mikor lesz már vége? Merre megyünk? Kijutunk innen valaha? Még is hogy történt ez az egész? Számtalan megválaszolatlan kérdés, melyre senki nem tudja közölük a választ.
A szél enyhén fúj, a távolban lehet látni a naplementét, melyet körbe öleli a narancssárga égbolt. Üres, feldúlt boltok, égő házak, szemét mindenhol, betört üvegek,ablakok, némely helyen kibelezett halott emberek.
A csendet közeli hörgések törik meg. Egyszerre megállnak, és egymásra néznek. 
-Jól van emberek, mindenki maradjon csendben, fegyvereket készítsétek, s készüljetek a futásra -parancsolja Zack úriemberesen.
Halkan, lassan hátrálni kezdenek. Vagy 15 zombi közeledik feléjük.
-Zack, túl sokan vannak, futni kéne! -kiáltja Pattie.
De ekkor már késő, három zombi túl közel van. Kettő Taylort veszi célba, egy pedig Darciet. 
A lány nem tudja, mit csináljon, csak sikítozik kezében a kést szorongatva. 
Betty egy magabiztos mozdulattal fejbe lövi a lányt célba vevő szörnyet.
Taylor a földön fekve próbálja visszatartani a 2 élőhalottat, míg eközben Zack visszaszorítja a többi éhes, fura lényt. Amint Pattie és Betty leszámolnak az előttük állókkal, egyből Taylorhoz sietnek.
A földön kalimpáló fiú visszarúgja az egyiket és fejbe lövi, A másikhoz Pattie siet, majd sikeresen agyon szúr.
-Minden oké? Meg vagy? -kérdezi Betty aggódva.
-Persze, köszi, hogy segítettetek -válaszolja.
-FUTÁÁÁS!! MINDENKI FUSSON!! -üvölti Zack, teli torokból.
Pattie bátyja előre fut, és mindenki ő utána indul. A csapatot vezető fiú kiszemel egy nagyobb édesség boltot, kinyitja az ajtót, pont van mindenkinek ideje bejutni. Jól rázárják az üvegajtót, melyet neki dőlt zombik próbálják áttörni.
-Mindenki megvan? -kérdezi lihegve Zack.
-Igen, meg. Senki nem sérült meg ugye? -nézz rá a többiekre Taylor.
Ők meg csak némán bólogatnak hogy jól vannak.
-Basszus, megrepedt az üveg. Most vagy mi halunk meg, vagy ők -jelenti ki Betty.
-DE ÉN NEM AKAROK MEGHA.... -kiált fel Darcie hisztisen, amikor közbe vág Pattie.
-Ott egy lépcső, nyomás fel az emeletre -Zack vezetésével libasorba mennek fel a lépcsőn, húgával zárva a sort.
Pattie észreveszi hogy Betty nincs itt, visszamegy pár fokot a lépcsőn és látja, hogy barátnője éppen kutat valami után.
-Mi a fenét csinálsz? Gyere fel, ha ezek betörnek nekünk annyi. -suttogja Bettynek.
-Keresem a kedvenc csokimat, tudod azt a kekszes tejeset, de itt csak ilyen ócska gyümölcsösek vannak. Pff...milyen édességbolt ez?!
-Most tényleg ez a legfontosabb? Ezek a köcsögök mindjárt áttörik, vagy feljössz vagy én foglak felráncigálni.
-Jól van már, miért kell ilyen komornak lenned? -mondja miközben megindul Pattie felé.
-Várj. Ezt te is hallottad? -kérdezi Betty sejtelmesen.
-Igen hallom hogy korog a gyomrod, hozz valamit enni és gyere.
-Most nem erről beszélek. Mintha a szekrényben lenne valaki, mormogást hallok. Nyissuk ki!
-Szerinted ez jó ötlet?
-Persze hogy az.
-Ezt akkor mondd amikor, már nem lesz meg egy darab a nyakadból, vagy leharapják az egyik ujjad, esetleg kiharapják a kezed. Figyelni fogok!
-Ugyan már. Ketten vagyunk fegyverrel, nehogy már egy fogyatékos nyomi legyőzzön minket.
-Oké, te mondtad. Akkor rajta hát, nyissad! Fedezlek hátulról.
Eközben az emeleten.
-Hova tűntek a lányok? -kérdezi Taylor.
-Lent maradtak szerintem -válaszol Darcie.
-Amúgy, mondd csak Zack, hogy talált meg ez a sok szadista? -teszi fel a kérdést viccesen Taylor, miközben ül a szürke parkettán neki dőlve a barna falnak.
-A MES-esekre gondolsz? -vigyorog Zack. Mellett szekrények, polcok találhatók tele édességgel.
-Igen, azokra -válaszolja Taylor.
-Hárman voltunk Pattieval és Bettyvel, amikor ránk tört egy csapat zombi. Mondtam nekik, hogy meneküljenek, így én egyedül maradtam. Egyre közelebb értek, amikor kifogyott a lőszerem. Futni kezdtem a dombok felé, ahol találtam egy kézigránátot. Átszaladtam a kis domb másik oldalára, és amikor láttam, hogy közelednek, lerántottam a kézigránátról a gyűrűt, és rájuk dobtam. Mindegyik kifeküdt. Ekkor egy autót hallottam közeledni, melyből kiszállt egy 180 cm körüli, 30 éves rövid félre fésült hajú férfi, akin hosszú, fekete bőrkabát, alatta egy piros csíkos ing volt farmerral. És csak annyit mondott "Bravó, szép dobás!" Fogalmam sem volt hogyan reagáljak csak néztem a férfit ahogy tapsol. Ilyen párbeszéd zajlott le közöttünk:
-Egyedül vagy?
-Igen -válaszoltam
-Hmm...mondd csak nincs kedved csatlakozni egy barátságos csapathoz? Nevezzük nevén, a MES-sekhez? Én vagyok a vezető.
-Ez merre van helyileg?
-Nem-nem, itt csak én kérdezek.
Én meg gondoltam miért ne, vagy szerencsém lesz és nem ver át, vagy az utcán fogok megrohadni, és itt fognak széttépni a zombik. Csapatban mindig könnyebb, főleg ha hozzá hasonlókkal vagyok. Gondoltam, ha megtaláljuk Pattieékat, akorr ők is csatlakozhatnak, és akkor biztonságban leszünk.Így hát csatlakoztam hozzájuk. Beavattak a titkaikba, kaptam egy beosztást. Nagyjából ennyi a sztori. -mondja Zack, miközben mindenki figyelmesen figyelte.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!
-Ezek a lányok, meg kell néznünk őket!
Leérnek Bettyékhez. Csak annyit látnak hogy a kinyitott szekrényben egy megkötözött, vörös hajú, kicsi termetű lány van bedobva, szája be van tapasztva. Pattie és Betty próbálják visszaszorítani a szörnyeket az áttört üvegen keresztül.
-Segítenünk kell nekik! -mondja Zack.
-Taylor, a fogd a lányt a szekrényből! -szól parancsolóan Betty.
-Mi? Azt sem tudom ki ez!
-TAYLOR! Nem hagyhatjuk itt. Csak fogd meg.
-Ki kell jutnunk innen! Túl sokan vannak! -kiált fel Pattie.
Ezzel a lendülettel Betty megfogja barátnője kezét és áttörve a szörny tömegen kifutnak.
-Gyertek nyomik, gyertek! Itt a friss húsi, gyerünk! -hergeli őket Betty futás közben.
Az összes ott lévő zombi Pattiet és a magabiztos lányt kezdik követni.
-Még is mit művelsz? Meg akarsz halni? -kérdezi Pattie, futva a Betty mellett.
-Van egy robogó a sarkon, az utca végén pedig a patak régi, már leszakadt hídja, mindössze annyi a dolgunk hogy belecsalogatjuk őket a vízbe.
Odaérnek a sarokra. Betty tekintetével minden felé forgolódva keresi a robogót, de már nincs ott.
-Ezt nem hiszem! Valaki elvitte a motorom! Kurva szájukat! FUTÁÁÁS!!! -ordítja a lány, kinek füstbe ment a terve.

csütörtök

17. rész -Vég?

Zene: #6, #7
Zacknek gombóc akad a torkán.
-Milyen kivégzés?
-Ezek betörtek az egyik alávetett raktárunkba, ami régen bolt volt, és a társaikkal együtt elloptak egy csomagtartónyi ételt. A társaikkal végeztünk, most rajtuk a sor.
-...Értettem. Akkor én elviszem őket...
-Nem! Egyedül ennyi embert nem vihet! Én is elkísérem. Induljunk is, nincs vesztegetni való idő! -mondja, majd lekapcsolja fejlámpáját.
Felmennek a lépcsőn, itt egy házhoz hasonló felépítésű épületrészbe érkeznek. Az összes szem rájuk szegeződik. Hamarosan már az utcán vannak. Az őr vezetésével beszállnak egy fedett kis teherautó féleségbe. Lassan robognak a jól ismert helyre. Régen, még a szép időkben, amikor minden más volt, amint leesett a hó, ide jött Pattie és Betty szánkózni. Sokszor egész nap fürödtek a fehér csodában, gyakran teljesen lefagyva kecmeregtek haza. Végignevetett órák... A tél főszíntere... És most itt kapnak golyót a fejükbe?
Az őr odasétál Betty elé.
-Tudom ki vagy. Te loptad el a jelvényem.
Betty értetlenkedve néz az ijesztő külsejű, nála fél fejjel alacsonyabb férfire. Az őr közelebb hajol.
-Nem tudom hogyan sikerült, de... -és ekkor gyomorszájon vágja Bettyt. A többiek aggódva nézik az eseményeket, de hiába. Nem lehet mit tenni.
Lassan telik az idő. Talán az utolsó együtt töltött percek.
A bilincsek halkan csilingelnek. A vezetőszárak középen, egy hosszú fémhurokra vannak csatolva. A foglyok szorosan egymás mellett ülnek, sorsukat várva.
Pár perc múlva megáll az autó. Hát itt vannak.
Zack és a komor tekintetű őr levezeti a foglyokat. Hátborzongató táj terül eléjük. Ahol egykor órákon át önfeledten játszadoztak... A rét, melyek barátságok megkötésének volt tanúja... A hely, mely mindig szeretettel várta őket... Most ártatlan emberek tisztátlan tömegsírja. Ameddig a szem csak ellát, véres tetemek feküdnek sorba rendezve. Vannak köztük gyerekek, felnőttek, nők, férfiak, idősek is. A boldogság szimbólumából a halál színtere lett.
-Térdre, kisasszony! -ütöget az őr lazán a gumibotjával Pattie térdhajlatára- veled kezdjük. Újonc, vállalod? -mondja, majd beköti a lány száját.
Az őr egy mintával díszített pisztolyt dob Zacknek, aki bizonytalanul cserél tárat, majd húzza hátra a kakast. A többiek ajkukat harapdálják.
Zack Pattie mellé sétál. Lassan felemeli fegyverét, majd húgára szegezi. Ujját a ravaszra emeli. Mélyen testvére szemébe néz. Teljes csend uralkodik a réten, mindössze a gyenge reggeli szellő süvít a dombok között. Zack mozdulatlanul áll.
-Gyerünk már! -kiált rá az őr.
Zack lassan, mintha nyomni kezdené a ravaszt... De ekkor felettese felé fordul.
-Bocsika, ez nem az a nap -jelenti ki, majd fejbe lövi. A teherautó felé veszi az irányt, ahol a vezető már vette az adást, és fegyverével tüzet nyitott Zackre. A vezető a jármű ajtaja mögé bújva próbált védekezni. Zack guggolva közeledik felé. Egy gyors mozdulattal mellé ugrik, majd leszúrja.
Pattie kiabálni próbál. Testvére odafut hozzá, majd késével elvágja a szájára erősített rongyot.
-Azt hittem meghaltál! -kiált Pattie.
-Itt vagyok! -mondja Zack, majd szorosan átöleli féltett húgát. Pattie végre biztonságban érzi magát karjaiban.
-Féltem. Nem tudtam, hogy megérem-e a holnapot. Féltettelek, nem tudtam, mit csináljak. Végre itt vagy! -mondja Pattie könnyes szemmel.
-... Nagyon cukik vagytok, de szerintem jobb lenne elhúzni innen a csíkot -szól közbe Betty.
-Azt hittem, hogy meghalt a bátyám, több napja nem láttam, lehetnél kicsit megértőbb, baszod!
-Zack... kioldoznál minket? -kérdezi Taylor.
-Persze
Zack a halott őrhöz sétál. Egy kötegnyi kulcsot húz ki az egyik zsebéből. Hamarosan mindannyian szabaddá válnak.
-Végre, már rosszul voltam! -szól Darcie.
-Merre menjünk? -kérdezi Betty.
Körbenéznek.
-...Meg kellene próbálnunk elmenekülni a városból! -szól Pattie.
-Azt nem lehet -vágja rá Zack.
-Pontosabban miért is nem? -kérdezi Taylor.
-... Azt nem tudom... De nem lehet.
-Ezt meg ki a tököm mondta? -kérdezi Betty.
-Hát, ők. A MES-esek.
-... És hogyan bízzuk bennük? -kérdezi Pattie.
-...Ha meg is próbáljuk, előbb keressük meg Berryéket! Nem hagyhatjuk őket itt! -mondja Darcie.
-Ők már biztosan halottak... -mondja Zack, majd lesüti tekintetét.
-...Induljunk el -mondja Betty.
-Oké, de én nem tudok autót vezetni -mondja Zack. Pattie, Darcie és Taylor Bettyre néz.
-Mit bámultok? Ekkora böhöm kocsit nem vezetek...
-Miért, Mrs. Yessina autója nem volt elég "böhöm" ahhoz, hogy betörj vele a boltba? -szól Pattie.
-De ez egy kisteherautó, ilyet még életemben nem vezettem...
-Most majd vezetsz!
-Lényegtelen -vág közbe Zack- nem találom a slusszkulcsot.
-Hát, akkor kénytelenek leszünk gyalogolni -mondja Taylor.
-Hurrá... -válaszol Darcie.
Egy sorban indulnak el a kis utcán.
-...Amúgy, erre nincsenek zombik? -kérdezi Darcie.
-Majd meglátjuk -válaszol Zack.
Betty lemarad kicsit a többiektől. Pattie csatlakozik mellé.
-... Mi a baj? -kérdezi Pattie.
-...Megkeressünk apumat? Holnap, vagy... nem tudom...
-Meg -válaszol megnyugtató hangon- ...Meg...