Újabb fegyver dördül el. Yessinának nincs ideje elmenekülni. Fejtalálat érte. Az öreg hölgy egy pillanat alatt hull a földre. Őszülő haját vörösre festi a feje körül egyre csak növekvő vértócsa. Berry fagyott tekintettel nézi a holtestet, majd nagy levegőt vesz, kirántja az asszony zsebéből a slusszkulcsot, és futásnak ered.
Fut, csak fut, ahogy a lába bírja. A száraz rét szinte rohan körülötte. Ereje fogyni kezd, először csak lelassul, majd a földre veti magát. Elhatalmasodik rajta a fáradtság, testrészei mozdulatlanul hevernek a hideg földön. A távolból puskadörgés hallatszik, viszont Berry képtelen felállni. Utolsó emlékeiben egy fekete ruhás alakot lát, ahogy közeledik felé...
A sötét szobába a redőny ráncai között beszűrődő fény megvilágítja a levegőben táncoló porszemeket. A hangulat nagyon nyomasztó. A gyenge fényben emberi alakok formája ölt testet. Egy fiú kezébe temeti arcát. A többiek aggódva, ugyanakkor szorongva ülnek székükön.
-Nem... nem veszíthetem el megint... -szólal meg Zack halkan, miközben lassan felemeli fejét.
A többiek csöndben hallgatnak. Darcie lassan odasétál Zackhez, majd leguggol mellé.
-...Nagyon sajnáljuk azt, ami történt...
Apró kezével gyengéden megütögeti a fiú vállát.
Zack rideg arckifejéssel áll fel.
-Indulnunk kell, nincs más választásunk.
A megfogyatkozott csapat elkezdi összeszedni a szükséges dolgokat az induláshoz. Ekkor egy magas hang sikolya zengi be az utcát. Egy kislány hangja. Elkezdik követni a hangot. Egy szűkös kertes ház felső emeletéről jön. Az ajtó be van törve, könnyen be tudnak jutni. Már a földszinten hallják egy zombi hörgését, és a kislány sírását. Gyorsan felszaladnak az emeletre. A lépcső végén egyből egy apró szoba nyílik. Ott találkoznak szembe az élőhalottal. Zack egy hirtelen mozdulattal fejbe durrantja.
A levegő szinte megfagy ebben a pillanatban. A tetem szinte mint egy lassított felvétel hullik térdre, majd terül el a rózsaszín szőnyegen, vérével vörösre festve azt. A sírás elhalkul. Mozdulatlanul állnak pár pillanatig.
-...Hahó... kislány? -indul meg a rózsaszín lepedős kiságy fele Zack.
Válasz nem érkezik.
Taylor elindul előre. A gyerekszoba elég szűkös, a falat beborító tapéta fakó pink színű. A kislány játékai egy polcon vannak felsorakozva: egy játékbaba, egy kis vonat, és egy búgócsiga. A szemközti falon egy apró ablakon kilátni a kihalt utcára.
-Nem akarunk bántani! -mondta Taylor barátságosan.
Síri csend.
A fiú óvatos léptekkel közeledik az ágyhoz, majd letérdel mellé. Próbál behajolni a kiságy alá. Két gyönyörű kék szemmel találkozik tekintete. A kislány ijedten néz a jövevényre, miközben egy varrott szemű mackót szorongat.
-Gyere! -nyújtja kezét felé Taylor.
A gyermek bizalmatlanul bámulja a fiút. Végül rászánja magát, és kikúszik a szűkös menedék alól. Távolságot tartva áll meg ágya mellett. Lila ruhácskája piszkos, cipőfűzője lóg, kócos, szőkés barna haja beteríti az egész hátát. Félénken néz végig a három idegenen.
-Szervusz... hogy hívnak? -kérdezi Zack.
A kislány először hallgat, majd bizonytalanul megszólal:
-Irene.
-Irene, nagyon szép neved van! Én Zack vagyok, ő itt Taylor, ő pedig Darcie.
-Sziasztok! -mondta halkan, de kicsit barátságosabban Irene, majd ártatlan szemeivel a zombi tetemét kezdte vizsgálni.
-Gyere, inkább menjünk innen... -mondta Taylor, és kézen fogta Irenet.
