21. rész -Barchoba

2#
A két lány felkutatja a sötét pincét. Furcsa dolog akad a kezükbe.
-Nézd ezt a papírt -lép Pattie társához- Eszerint Berry anyukája a MES tagja.
-Az lehetetlen! Olyan finom almás pitét sütött! -válaszol Betty.
-Most hogy mondod -a lány a hasához kap- éhes vagyok.
-Menjünk fel! Csak elbírunk a kis szarrágókkal!
-Oké
Furcsa érzés támad bennük. Most nézték végig, ahogy meghal egy jó ismerősük, akit már gyerekkoruk óta ismernek. Olyan görcsös érzés ez... mintha az ember megszokná a fájdalmat, a lelki terrort. Ilyen helyzetben viszont rászorulnak az érzéketlenségre. Zsibbadtan, könnyek nélkül tudtak a halott test szemébe nézni. Innentől már minden könnyebb lesz.
-Nincs itt senki. Érdekes, az előbb még tele volt az udvar -Pattie az ablakon át szemléli az utcát, miközben véres kezével elhúzza a krémszínű függönyt.
Megebédelnek, majd összeszednek a házból néhány fontosabb cuccot. Délután fél három körül jár az idő. Az utca kong az ürességtől. A két lány felfegyverkezve indul a garázs felé. Legnagyobb meglepetésükre, a fekete Audi kivételesen nem tért haza az esti pókerről. Valószínűleg már Berry apukája is odaát van.
-A rohadt életbe, most mit csinálunk? -ordít Betty mérgében.
-Lábbusz, mókuska, lábbusz!
A lány sértődötten hümmög egyet, majd barátnője után indul.
Az utcán több sarkon keresztül díszes házak sorakoznak, többnyire fehér falakkal. Az előkertekben gyerekjátékok hevernek szanaszét, melyek vélhetőleg nem láthatják többé gazdájukat. A kertekben láncra kötött kutyák tetemei fekszenek, melyek éhen haltak, némelyik golyót kapott. Körülöttük legyek repkednek. Az utcát áthatja a vérszag és a kínos csend.
Az út szélén egy szürkéskék színű, NSU Prinz parkol. A szélvédő, és a volán felőli ablak be van törve, az autó körül véres szilánkok hevernek. A vezető holtan terül el az ülésen. A férfi rövid, barna haja csupa vér.
-Várjunk csak... ismerős ez az autó... -Betty a kocsi felé kezd rohanni. Amint meglátja a holttestet, térdre borul, és ordítani kezd:
-Apu!
Barátnője utána szalad, és megpróbálja elrángatni. Nem akarja, hogy szenvedjen.
-Nee! -Betty zokogva hull a földre. Barátja megrettenve áll mellette. Már együtt sírnak.

Eközben Yessina és Berry valahol nagyon, nagyon távol a többiektől, baktatnak a semmi közepén.
-Van farka?- kérdezi Berry.
-Nincs -jelenti ki a hölgy.
-...És füle?
-Az sincs.
-Nincs? Ne már.. akkor... két szeme van?
-Nem.
-Egy?
-A-a.
-Nyolc?!
-Téves.
-Akkor nincs szeme?!!
-Nincs.
-Nincs szeme, se üle, se farka? Milyen állat ez? Krumpli?!
-Hideg nyomon jársz, fiacskám.
-Na jó, feladom -mondja Berry, majd nagyot rúg egy kavicsba.
-A megoldás, kérem szépen, a szenvedély.
-De ez nem is állat! Mrs. Yessina!
-Hát... -Yessina megvonja a vállát -De akkor is én állok nyerésre.
-Így könnyű, hogy állat helyett ilyeneket mond! Én meg akkor szupermodellek helyett Önt fogom körülírni, azért az sem mindegy...
-Megállj te kis csirkefogó, úgy elkapom a nyakadat aztán megetetlek a kutyákkal! -mondja Yessina.
A fás-füves réten lövéshang hallatszik. Nem is akármilyen. Géppisztoly.
A napokban sok fegyver hangját hallhatták már, de ez... ez ismeretlen számukra. Berry és Yessina bebújnak egy nagy bozótos bokor mögé. A fiú előrántja a nyakán csüngő távcsövet, és végigszemléli a környéket.
-Na? Mit látsz? -kérdezi az idős hölgy idegesen.
Nem ékezik válasz.
-Berry? Mit látsz? Mondd már!
-Ezek... ezek katonák...

20. rész -Hallgat az üres ház

Hörgő hang szeli át a hideg levegőt. A két lény megpróbál feltápászkodni, és azonnal észreveszik a két lányt.
-Melyik az enyém? -kérdezi Betty, miközben alaposan szemügyre veszi őket.

-Legyen gyereknap, válassz egyet!- válaszol Pattie.

A barna hajú lány felkap egy vastag ágat, nagyot lendít, majd fejbe vágja a közeledő zombit.

-Szép! Most én jövök -szól Pattie, majd egy erős mozdulattal visszarúgja a jobb oldalról közeledő szörnyet. Felkap egy hegyes botot, majd átszúrja vele ellenfelét, az pedig elterül a fűben, és még hörög párat. Pattie mellé lép, és egy hirtelen mozdulattal átszúrja halántékát.

-Kreatív megoldás -jelenti ki Betty, miután megtörölte véres kezét nadrágjába.

-Köszönöm

Továbbmennek. Lassacskán beérnek a városba. A fák fölött már lehet látni a puccos házak tetejét.

-Erre lakik Berry... -szólal meg Pattie halkan.

-Bizony -jelenti ki egyszerű hangnemben Betty.

-Ezzel arra akartam célozni, hogy benézhetnénk, mert...

-Mert?

-Mert lehet, hogy itt vannak a szülei, vagy valaki... 

-Hmm...

-Kaját is hozhatunk...

-Mehetünk! -Betty gyorsabb tempóba vált, szemeivel vadan keresi barátja házát.

Pár perc múlva már az alacsony, díszes kerítés előtt állnak. Az előkertet élénkzöld pázsit borítja, a ház mellett krizantémok sorakoznak. A két lány egymásra pillant, majd átlépi a kis kerítést.

A kövezett járda a díszes bejárathoz vezet. Maga a ház három emeletes, két erkéllyel, mellette pedig egy zárt garázs. 

Pattie és Betty az ajtó elé lép. Betty megragadja a kilincset, de hiába próbálja elforgatni, az ajtó zárva van.

-Basszameg! -rúg Betty az ajtóba.
-Nyugi, találunk más módot, hogy bejussunk. Emlékszel, amikor egyszer felszöktünk Berryhez, amikor itt voltak az apukájának a munkatársai,és nem mehettünk az első emeletre? -mondja Pattie.

Betty körbenéz. Tekintete megakad a garázson, majd visszanéz barátnőjére.

-De kis huncut vagy.

-Tudom.

Odamennek a garázshoz. Betty bakot tart, Pattie pedig felmászik a kis épület szerűség tetejére. A cserepeken térdelve támaszkodik, majd felhúzza társát. Tovább mennek, Berry ablaka felé.

-Figyu... Én olyan védtelennek érzem magam fegyver nélkül, te nem? -kérdezi Betty.

-De, igen. Biztos találunk valamit itt. 

Berry ablakához érnek. 

-Nézzük meg, hogy nyitva v...

De Pattie nem tudja mondatát befejezni, ugyanis Betty könyökével betöri az ablakot.

-Vagy csak simán törjük be és sétáljunk át rajta, mint aki jól végezte dolgát...

-Óvatosan -szól Betty, majd belép az áttört üvegen. Az ablak körül minden tele van szilánkokkal.

Innentől sima ügy, gondolják magukban. Mindketten felkapnak egy-egy ping-pong ütőt, mert hirtelen csak ez akad kezükre. Kilépnek az ajtón, majd továbbmennek a lépcső fele. 

-Hallod ezt? -szólal meg Pattie.

-Igen... a konyha felől jön.

Lebaktatnak a lépcsőn.  hang egyre erősödik. Konzervek gurulnak, üdítők esnek le, üvegek koppannak a padlón. Közelebb mennek. A konyha fel van dúlva, szétdobált ételek mindenhol. A kamra ajtaja nyitva van. Onnan érkezik a zaj. Lassú léptekkel közelednek. 

Betty kézjelekkel jelzi Pattienak, hogy induljon előre, és ő majd fedezi. Ahogyan közelebb érnek, a zajok egyre ritkulnak, csendesednek. Az ajtó elé érnek. Már indulnának be, amikor kilép egy ember az ajtón. Egy negyven körüli, középmagas férfi áll meg előttük. Kezében rengeteg konzerv és keksz. Szája mustáros.

-Maga meg ki? -kérdezi Betty.

-Maga? Ki vagyok én, a nagypapid? Tegezhetsz nyugodtan -a férfi hangja mély, kicsit zavart, de ugyanakkor magabiztos.

-Mit keresel itt? -kérdezi Pattie.

-Kajáért jöttem. Gondoltam nem fogja zavarni a tulajt, ha néhány dolgot kölcsönveszek -fejével a kezében lévő konzervek felé biccent. 

-Hogy jutottál be? -kérdezi Betty.

-Hátsóajtó.

-Basszameg!-csap Betty a homlokára.

-...És mit keresel itt, egyedül? -kérdezi Pattie.

-Én egyedül járok mindenhova. És ti? Elég fiatalok vagytok, és ilyenkor veszélyes az utcán mászkálni.

-Megoldjuk -mondja gorombán Betty.

-... Amúgy mi a neved? -kérdezi Pattie.

-Nincs időnk ismerkedős délutánra. Milyen fegyveretek van?

-Két ping-pong ütő -válaszol Betty.

-És még nem zabáltak fel titeket? Őszinte elismerésem -mondja a férfi, miközben leteszi az asztalra az ételeket, amiket a kamrából hozott. 

-Hát volt több is csak... azokat elveszítettük -válaszol Pattie.

-Elveszítettétek? 

-Hát az úgy volt... -kezd mondatába Betty, de befejezni nem tudja. Kintről zajok hallatszanak. 

-Tököm tele van már ezekkel a zajokkal -mondja Betty, majd fegyver keresésbe kezd. Ketten lépnek ki az ajtón, kezükben baseball ütőkkel.
Három zombi várja őket, habzó szájjal. A két lány agyonveri őket.

-Hahó, fura idős bácsi, aki random feltűnt Barryék házában, kéne egy kis segítség! -kiabál Pattie.

Nem érkezik válasz. A férfi nyom nélkül tűnt el.

A két lány leveri a zombikat, de ekkor még öten jelennek meg.

-Ez túl sok, fussunk vissza a lakásba! -kiált Betty.

Visszazárják az ajtót, és a pince felé igyekeznek.

-Amúgy, mekkora szerencse, hogy jól látható helyen tartják a kulcsokat? Elhoztam a kocsijuk slusszkulcsát is -mondja Betty.

-Legalább lesz mivel mennünk.

Leérnek a pincébe. A helységben sötétség uralkodik. A baseball ütőt markolászva próbálnak előrébb jutni. A plafonról lógó villanykörte egy pillanatra megizzik. Egy furcsa alak körvonalai jelennek meg. Fekete, hosszú köntösben és kapucniban van. A villanykörte elalszik, visszatér a sötétség.

-Ki volt ez? -kérdezi Betty ijedten.

Ekkor valami megragadja Pattie nyakát, és fojtogatni kezdi. 

-Betty segíts! -mondja Pattie fuldokló hangon.

Betty nagyot lendít az ütőjével. Pont eltalálja azt a valamit. Pattie, miközben nagyokat lélegzik, nyakát masszírozza. 

-Úristen, jól vagy? -kérdezi Betty.

-Keress lámpát -szól Pattie halkan.

Betty átszalad a pince második helységébe, és felkapcsolja az ottani villanyt. A fény átszökik a fekete ruhás tetemre.

-Ő... Berry anyukája -mondja Pattie.

 

19. rész -Látomások

5# 6#
A két lány veszetten forgatja a fejét. A zombik közelednek, nincs menekülési út.
-Mit csináljunk?! -ordibál Betty.
-Nézd! Ott egy létra!
Odafutnak az egyik lámpához támasztott létrához. Mellette egy emberi tetem fekszik, feje körül vértócsával. A férfi munkásruhában van. A két lány felkapja a korhadt, vékony fokú falétrát, és a híd felé veszik az irányt.
-Gyorsan, fektessük le!
Lerakják a fadarabot a hídra, majd áttolják a híd másik felére. Pont átér a széles patak felett.
-Gyerünk, gyorsan, menjünk át! -kiabálja Betty, majd átrohan a másik oldalra. Olyan hirtelen lép rá a létrára, hogy az egyik korhadt fok kitörik alóla, de még át tud futni. A zombik eközben egyre csak közelednek.
-Pattie, gyere, SIESS!
A szőke lány elindul. Mivel a fokok távol vannak egymástól, nagy lendület kell, hogy átugorja a letört deszka helyét. Hátralendíti a kezét, majd elrugaszkodik. Eléri a másik oldalt, viszont a fok, amire érkezik kitörik alóla. Betty elkapja a kezét.
-Tartalak!
A zombik elérik a hidat. Célba veszik Pattiet. A lány szörnyülködve nézte, ahogyan a beteg testek a patakba hullanak.
-Segíts már! -kiált Betty megfeszülve, miközben már alig tudja tartani barátnőjét. Ő lábával tolja fel magát a híd tetejére. Ekkor viszont az öreg fahíd nagyot roppan.
-Fussunk innen! -kiált Pattie.
A zombik sorra hullanak a patakba. A testeket elhordta az erős vízfolyás. A fehér habok vörösre színeződtek. Az élettelen, tudatlan testek mit sem sejtve dőltek a vízbe, majd többnyire nyugodtan hagyták, hogy elsodródjanak. Némelyik feje a patak kövein és a híd tartóoszlopain szétloccsant. A vízfolyás mintha csak nyugtatná őket, miközben azt suttogja füleikbe: Nem lesz semmi gond. 
Zack próbált húga után eredni. Átvágott a boltot körülvevő tömegen, és a híd felé eredt. Mire odaér, csak a tetemeket látja. Szomorúan megy vissza a többiekhez, akiknek eközben sikerül visszaszorítania a zombikat
A két lány az erdőig rohant. Itt megálltak, felnéztek a magas fákra. Délután van, talán 5 óra körül, pontosan nem tudják. Bemennek az erdőbe. Ahogyan sétálnak, lassacskán besötétedik. Már csak a tölgyfák csonka lombjai között beszűrődő holdfény világítja meg a csapást, amin haladnak.
-Én nem bírom tovább, itt megállunk! -jelenti ki fáradtan Betty, majd hirtelen elfekszik a nedves mohával borított fűben. Barátnője szó nélkül követte. Lehunyták szemeiket, bár álom nem jött rájuk. Túl fáradtak voltak ahhoz, hogy aludjanak. Ájultan feküdtek pár percig, mikor Betty újra megszólalt.
-Éhes vagyok.
Pattie kinyitja szemét, majd hunyorogva körbenéz.
-Nos, mázlid van. Nézd csak!
Betty felnéz. Épp egy málnabokor mellett fekszenek. A lány feltápászkodik, és lakomázni kezd.
-Megnézted, hogy biztosan nem mérgező? -kérdezi Pattie.
-Éhes vagyok, ki nem szarja le?
Már ketten térdelnek a fűben, gyorsan falva a bogyókat. Betty viszont hirtelen abbahagyja az evést. Üres tekintettel nézett maga elé.
-Mi a baj? -kérdezi Pattie.
-...Eszembe jutott, amikor egyszer eljöttünk erre fele sétálni.
A lány körbenéz. A szemközti fa... mintha látta volna már. Emlékek törnek fel. Napsütés. Gyermeki kacaj. Elkapja a tekintetét. Óvatosan felnéz, majd jobban szemügyre veszi a fát. Valami a kérgébe van vésve.
Betty feláll, majd elindul a fa felé. Ahogy közeledik, kezd az írás ismerőssé válni.
"Örökre melletted leszek. Legjobb barátok, PB."
-Betty, Betty, hol vagy? -Pattie hangja visszhangzik.
Betty visszapillant barátnőjére, ő viszont értetlenül néz, hisz meg sem szólalt.
-Betty? Betty, mit csinálsz? -kiált a nyolc éves Pattie.
-Itt vagyok! -válaszol az elfoglalt kislány, aki egy bicskával vési az öreg fa törzsét- Csak kiegészítettem a monogramunkat.
-Mi ez? -kérdezi kíváncsian Pattie. Szőke haja derekáig ér, fején kamillavirágból készült koszorú.
-Tudom, nyálas lett, de ezt az üzenetet évek múlva is visszanézhetjük- válaszol Betty. A kicsi lány válla alá ér barna haja, az ő fején is kamillakoszorú van.
-Jajj, de aranyos! -Pattie megöleli barátnőjét.
Tovább sétálnak az erdőben. Valami mocorogni kezd a fák között.
-Mi volt ez? -kérdezi Betty.
-Szerintem semmi -válaszolja Pattie.
Tovább mennek. A suhogás egyre hangosabb.
-Pattie...
-Nem tudom mi ez...
Ekkor hirtelen eléjük ugrik egy mókus. A két lány hirtelen hátra ugrik az ijedtségtől.
-Jajj, de cuki! -mondja Betty.
A mókus futásnak ered.
-Gyere, kövessük!

Az éjszaka sötétsége körbeöleli az erdőt. A két szunyókáló lány felé egy hosszú, fekete ruhás alak lépked. Kezében egy régi hordozóágy. Megáll a lányok mellett, sokáig nézi őket, majd a hordozóágyra pakolja a párost. Egészen az erdő széléig húzza őket.

-Az erdő széle felé fut! -kiáltja Betty.
A két kislány önfeledten rohanva követi a mókust.
-Mindjárt elérjük a rétet! -mondja Pattie.
Az állat hirtelen felfut az egyik fára, a kislányok pedig megállnak. Előttük végtelen rét terül el, élénkzöld fűvel borítva. A kellemes, nyári szél lágy hullámokat gerjeszt a fűtengerben.
Kellemes nyári szél? Hideg van! Vagy... mi? Az előbb sütött a nap, most sötét van... Mi történik?
A két lány egyszerre ébred fel. Kinyitják szemüket, az erdő lombjait vörösesre festik a hajnali fények.
-Úristen... hol vagyunk? -ül fel Pattie a fejét fogva. Az erdő szélére kerültek, nem tudják, hogyan.
-Húúú... anyám, azt hiszem, többet nem eszek meg úgy semmit, hogy nem tudom, pontosan mi is az... -Betty is émelyegve felül- Ne tudd meg mit álmodtam!
-Nekem is volt egy álmom. Kicsik voltunk...
-...Talán együtt álmodtunk? Amikor kivéstük  azt az üzenetet...
-Igen, én is azt láttam -válaszolja Pattie.
-...Ez furcsa.
Körbenéznek. Egyik oldalukon az erdő, másik oldalukon a rét terül el, de már nem a régi pompájában. A fűtenger kifakult és megritkult. A tücskök esti énekét elnyomják az egyre gyakrabban közlekedő autók. Már semmi sem a régi. Sőt, valami más is megváltozott.
-Nézd... Az mi? -mutat Pattie a horizont felé.
Betty hunyorogva néz a távolba. Messze, nagyon messze egy nagy fal szerűség emelkedik.
-...Mi a...?
-Meg kell néznünk! -mondja Pattie.
-De nem most. Csak egy fegyverünk van... tényleg, hova tűnt? -Betty kutakodva körbenéz- Szopna kaktuszt, ki vitte el?
-Gondolom aki idehozott minket.
-Lehet, hogy csak alva jártunk!
Autó zúgása hallatszik, nem is olyan messziről.
-Nem vagyunk egyedül...-mondja Betty.
-Futás az erdőbe!
Fedezékbe vonulnak. Egy teherautó halad el előttük, valószínűleg a MES-hez tartozik.
-...Ezt megúsztuk.
-Hát persze. Viszont meg kell keresnünk Zackéket -szól Pattie.
-Előbb fegyvert kéne találnunk...
-Jaj, tényleg, eltűntek a pisztolyaink. Akkor viszont siessünk!
A két lány elindul az erdő szélén, vissza a városba. Pár méterre két fertőzött, de nem halott ember fekszik.

18. rész -Csapda

Csendes a város, mindössze néhány sétáló halott morajlásait lehet hallani, olykor lövés hangokat.

Betty és Pattie társaikkal bizonytalanul mennek előre. 

Ez olyan furcsa. Csak céltalanul mennek a másik után, nem tudva hol kötnek ki, és mi vár rájuk. Az arckifejezésük kérdéseket sugallnak.  Mi lesz most? Hol a családom? Mikor lesz már vége? Merre megyünk? Kijutunk innen valaha? Még is hogy történt ez az egész? Számtalan megválaszolatlan kérdés, melyre senki nem tudja közölük a választ.

A szél enyhén fúj, a távolban lehet látni a naplementét, melyet körbe öleli a narancssárga égbolt. Üres, feldúlt boltok, égő házak, szemét mindenhol, betört üvegek,ablakok, némely helyen kibelezett halott emberek.

A csendet közeli hörgések törik meg. Egyszerre megállnak, és egymásra néznek. 

-Jól van emberek, mindenki maradjon csendben, fegyvereket készítsétek, s készüljetek a futásra -parancsolja Zack úriemberesen.

Halkan, lassan hátrálni kezdenek. Vagy 15 zombi közeledik feléjük.

-Zack, túl sokan vannak, futni kéne! -kiáltja Pattie.

De ekkor már késő, három zombi túl közel van. Kettő Taylort veszi célba, egy pedig Darciet. 

A lány nem tudja, mit csináljon, csak sikítozik kezében a kést szorongatva. 

Betty egy magabiztos mozdulattal fejbe lövi a lányt célba vevő szörnyet.

Taylor a földön fekve próbálja visszatartani a 2 élőhalottat, míg eközben Zack visszaszorítja a többi éhes, fura lényt. Amint Pattie és Betty leszámolnak az előttük állókkal, egyből Taylorhoz sietnek.

A földön kalimpáló fiú visszarúgja az egyiket és fejbe lövi, A másikhoz Pattie siet, majd sikeresen agyon szúr.

-Minden oké? Meg vagy? -kérdezi Betty aggódva.

-Persze, köszi, hogy segítettetek -válaszolja.

-FUTÁÁÁS!! MINDENKI FUSSON!! -üvölti Zack, teli torokból.

Pattie bátyja előre fut, és mindenki ő utána indul. A csapatot vezető fiú kiszemel egy nagyobb édesség boltot, kinyitja az ajtót, pont van mindenkinek ideje bejutni. Jól rázárják az üvegajtót, melyet neki dőlt zombik próbálják áttörni.
-Mindenki megvan? -kérdezi lihegve Zack.
-Igen, meg. Senki nem sérült meg ugye? -nézz rá a többiekre Taylor.
Ők meg csak némán bólogatnak hogy jól vannak.
-Basszus, megrepedt az üveg. Most vagy mi halunk meg, vagy ők -jelenti ki Betty.
-DE ÉN NEM AKAROK MEGHA.... -kiált fel Darcie hisztisen, amikor közbe vág Pattie.
-Ott egy lépcső, nyomás fel az emeletre -Zack vezetésével libasorba mennek fel a lépcsőn, húgával zárva a sort.
Pattie észreveszi hogy Betty nincs itt, visszamegy pár fokot a lépcsőn és látja, hogy barátnője éppen kutat valami után.
-Mi a fenét csinálsz? Gyere fel, ha ezek betörnek nekünk annyi. -suttogja Bettynek.
-Keresem a kedvenc csokimat, tudod azt a kekszes tejeset, de itt csak ilyen ócska gyümölcsösek vannak. Pff...milyen édességbolt ez?!
-Most tényleg ez a legfontosabb? Ezek a köcsögök mindjárt áttörik, vagy feljössz vagy én foglak felráncigálni.
-Jól van már, miért kell ilyen komornak lenned? -mondja miközben megindul Pattie felé.
-Várj. Ezt te is hallottad? -kérdezi Betty sejtelmesen.
-Igen hallom hogy korog a gyomrod, hozz valamit enni és gyere.
-Most nem erről beszélek. Mintha a szekrényben lenne valaki, mormogást hallok. Nyissuk ki!
-Szerinted ez jó ötlet?
-Persze hogy az.
-Ezt akkor mondd amikor, már nem lesz meg egy darab a nyakadból, vagy leharapják az egyik ujjad, esetleg kiharapják a kezed. Figyelni fogok!
-Ugyan már. Ketten vagyunk fegyverrel, nehogy már egy fogyatékos nyomi legyőzzön minket.
-Oké, te mondtad. Akkor rajta hát, nyissad! Fedezlek hátulról.
Eközben az emeleten.
-Hova tűntek a lányok? -kérdezi Taylor.
-Lent maradtak szerintem -válaszol Darcie.
-Amúgy, mondd csak Zack, hogy talált meg ez a sok szadista? -teszi fel a kérdést viccesen Taylor, miközben ül a szürke parkettán neki dőlve a barna falnak.
-A MES-esekre gondolsz? -vigyorog Zack. Mellett szekrények, polcok találhatók tele édességgel.
-Igen, azokra -válaszolja Taylor.
-Hárman voltunk Pattieval és Bettyvel, amikor ránk tört egy csapat zombi. Mondtam nekik, hogy meneküljenek, így én egyedül maradtam. Egyre közelebb értek, amikor kifogyott a lőszerem. Futni kezdtem a dombok felé, ahol találtam egy kézigránátot. Átszaladtam a kis domb másik oldalára, és amikor láttam, hogy közelednek, lerántottam a kézigránátról a gyűrűt, és rájuk dobtam. Mindegyik kifeküdt. Ekkor egy autót hallottam közeledni, melyből kiszállt egy 180 cm körüli, 30 éves rövid félre fésült hajú férfi, akin hosszú, fekete bőrkabát, alatta egy piros csíkos ing volt farmerral. És csak annyit mondott "Bravó, szép dobás!" Fogalmam sem volt hogyan reagáljak csak néztem a férfit ahogy tapsol. Ilyen párbeszéd zajlott le közöttünk:
-Egyedül vagy?
-Igen -válaszoltam
-Hmm...mondd csak nincs kedved csatlakozni egy barátságos csapathoz? Nevezzük nevén, a MES-sekhez? Én vagyok a vezető.
-Ez merre van helyileg?
-Nem-nem, itt csak én kérdezek.
Én meg gondoltam miért ne, vagy szerencsém lesz és nem ver át, vagy az utcán fogok megrohadni, és itt fognak széttépni a zombik. Csapatban mindig könnyebb, főleg ha hozzá hasonlókkal vagyok. Gondoltam, ha megtaláljuk Pattieékat, akorr ők is csatlakozhatnak, és akkor biztonságban leszünk.Így hát csatlakoztam hozzájuk. Beavattak a titkaikba, kaptam egy beosztást. Nagyjából ennyi a sztori. -mondja Zack, miközben mindenki figyelmesen figyelte.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!
-Ezek a lányok, meg kell néznünk őket!
Leérnek Bettyékhez. Csak annyit látnak hogy a kinyitott szekrényben egy megkötözött, vörös hajú, kicsi termetű lány van bedobva, szája be van tapasztva. Pattie és Betty próbálják visszaszorítani a szörnyeket az áttört üvegen keresztül.
-Segítenünk kell nekik! -mondja Zack.
-Taylor, a fogd a lányt a szekrényből! -szól parancsolóan Betty.
-Mi? Azt sem tudom ki ez!
-TAYLOR! Nem hagyhatjuk itt. Csak fogd meg.
-Ki kell jutnunk innen! Túl sokan vannak! -kiált fel Pattie.
Ezzel a lendülettel Betty megfogja barátnője kezét és áttörve a szörny tömegen kifutnak.
-Gyertek nyomik, gyertek! Itt a friss húsi, gyerünk! -hergeli őket Betty futás közben.
Az összes ott lévő zombi Pattiet és a magabiztos lányt kezdik követni.
-Még is mit művelsz? Meg akarsz halni? -kérdezi Pattie, futva a Betty mellett.
-Van egy robogó a sarkon, az utca végén pedig a patak régi, már leszakadt hídja, mindössze annyi a dolgunk hogy belecsalogatjuk őket a vízbe.
Odaérnek a sarokra. Betty tekintetével minden felé forgolódva keresi a robogót, de már nincs ott.
-Ezt nem hiszem! Valaki elvitte a motorom! Kurva szájukat! FUTÁÁÁS!!! -ordítja a lány, kinek füstbe ment a terve.

17. rész -Vég?

Zene: #6, #7
Zacknek gombóc akad a torkán.
-Milyen kivégzés?
-Ezek betörtek az egyik alávetett raktárunkba, ami régen bolt volt, és a társaikkal együtt elloptak egy csomagtartónyi ételt. A társaikkal végeztünk, most rajtuk a sor.
-...Értettem. Akkor én elviszem őket...
-Nem! Egyedül ennyi embert nem vihet! Én is elkísérem. Induljunk is, nincs vesztegetni való idő! -mondja, majd lekapcsolja fejlámpáját.
Felmennek a lépcsőn, itt egy házhoz hasonló felépítésű épületrészbe érkeznek. Az összes szem rájuk szegeződik. Hamarosan már az utcán vannak. Az őr vezetésével beszállnak egy fedett kis teherautó féleségbe. Lassan robognak a jól ismert helyre. Régen, még a szép időkben, amikor minden más volt, amint leesett a hó, ide jött Pattie és Betty szánkózni. Sokszor egész nap fürödtek a fehér csodában, gyakran teljesen lefagyva kecmeregtek haza. Végignevetett órák... A tél főszíntere... És most itt kapnak golyót a fejükbe?
Az őr odasétál Betty elé.
-Tudom ki vagy. Te loptad el a jelvényem.
Betty értetlenkedve néz az ijesztő külsejű, nála fél fejjel alacsonyabb férfire. Az őr közelebb hajol.
-Nem tudom hogyan sikerült, de... -és ekkor gyomorszájon vágja Bettyt. A többiek aggódva nézik az eseményeket, de hiába. Nem lehet mit tenni.
Lassan telik az idő. Talán az utolsó együtt töltött percek.
A bilincsek halkan csilingelnek. A vezetőszárak középen, egy hosszú fémhurokra vannak csatolva. A foglyok szorosan egymás mellett ülnek, sorsukat várva.
Pár perc múlva megáll az autó. Hát itt vannak.
Zack és a komor tekintetű őr levezeti a foglyokat. Hátborzongató táj terül eléjük. Ahol egykor órákon át önfeledten játszadoztak... A rét, melyek barátságok megkötésének volt tanúja... A hely, mely mindig szeretettel várta őket... Most ártatlan emberek tisztátlan tömegsírja. Ameddig a szem csak ellát, véres tetemek feküdnek sorba rendezve. Vannak köztük gyerekek, felnőttek, nők, férfiak, idősek is. A boldogság szimbólumából a halál színtere lett.
-Térdre, kisasszony! -ütöget az őr lazán a gumibotjával Pattie térdhajlatára- veled kezdjük. Újonc, vállalod? -mondja, majd beköti a lány száját.
Az őr egy mintával díszített pisztolyt dob Zacknek, aki bizonytalanul cserél tárat, majd húzza hátra a kakast. A többiek ajkukat harapdálják.
Zack Pattie mellé sétál. Lassan felemeli fegyverét, majd húgára szegezi. Ujját a ravaszra emeli. Mélyen testvére szemébe néz. Teljes csend uralkodik a réten, mindössze a gyenge reggeli szellő süvít a dombok között. Zack mozdulatlanul áll.
-Gyerünk már! -kiált rá az őr.
Zack lassan, mintha nyomni kezdené a ravaszt... De ekkor felettese felé fordul.
-Bocsika, ez nem az a nap -jelenti ki, majd fejbe lövi. A teherautó felé veszi az irányt, ahol a vezető már vette az adást, és fegyverével tüzet nyitott Zackre. A vezető a jármű ajtaja mögé bújva próbált védekezni. Zack guggolva közeledik felé. Egy gyors mozdulattal mellé ugrik, majd leszúrja.
Pattie kiabálni próbál. Testvére odafut hozzá, majd késével elvágja a szájára erősített rongyot.
-Azt hittem meghaltál! -kiált Pattie.
-Itt vagyok! -mondja Zack, majd szorosan átöleli féltett húgát. Pattie végre biztonságban érzi magát karjaiban.
-Féltem. Nem tudtam, hogy megérem-e a holnapot. Féltettelek, nem tudtam, mit csináljak. Végre itt vagy! -mondja Pattie könnyes szemmel.
-... Nagyon cukik vagytok, de szerintem jobb lenne elhúzni innen a csíkot -szól közbe Betty.
-Azt hittem, hogy meghalt a bátyám, több napja nem láttam, lehetnél kicsit megértőbb, baszod!
-Zack... kioldoznál minket? -kérdezi Taylor.
-Persze
Zack a halott őrhöz sétál. Egy kötegnyi kulcsot húz ki az egyik zsebéből. Hamarosan mindannyian szabaddá válnak.
-Végre, már rosszul voltam! -szól Darcie.
-Merre menjünk? -kérdezi Betty.
Körbenéznek.
-...Meg kellene próbálnunk elmenekülni a városból! -szól Pattie.
-Azt nem lehet -vágja rá Zack.
-Pontosabban miért is nem? -kérdezi Taylor.
-... Azt nem tudom... De nem lehet.
-Ezt meg ki a tököm mondta? -kérdezi Betty.
-Hát, ők. A MES-esek.
-... És hogyan bízzuk bennük? -kérdezi Pattie.
-...Ha meg is próbáljuk, előbb keressük meg Berryéket! Nem hagyhatjuk őket itt! -mondja Darcie.
-Ők már biztosan halottak... -mondja Zack, majd lesüti tekintetét.
-...Induljunk el -mondja Betty.
-Oké, de én nem tudok autót vezetni -mondja Zack. Pattie, Darcie és Taylor Bettyre néz.
-Mit bámultok? Ekkora böhöm kocsit nem vezetek...
-Miért, Mrs. Yessina autója nem volt elég "böhöm" ahhoz, hogy betörj vele a boltba? -szól Pattie.
-De ez egy kisteherautó, ilyet még életemben nem vezettem...
-Most majd vezetsz!
-Lényegtelen -vág közbe Zack- nem találom a slusszkulcsot.
-Hát, akkor kénytelenek leszünk gyalogolni -mondja Taylor.
-Hurrá... -válaszol Darcie.
Egy sorban indulnak el a kis utcán.
-...Amúgy, erre nincsenek zombik? -kérdezi Darcie.
-Majd meglátjuk -válaszol Zack.
Betty lemarad kicsit a többiektől. Pattie csatlakozik mellé.
-... Mi a baj? -kérdezi Pattie.
-...Megkeressünk apumat? Holnap, vagy... nem tudom...
-Meg -válaszol megnyugtató hangon- ...Meg...

16. rész -Fogság

Pattie lassan tér magához. Egy ismeretlen helyen tér magához. A sötét szobába mindössze néhány kósza fénycsóva szökik be a vasajtó rácsos ablakán. A szürke falakat beborítja a penész. A szőke lány lassan feltápászkodik a hideg padlóról. Mellette Betty a sarokban ül, behajtott lábbal. Hosszú, barna haja gyenge vállaira hullik. A másik sarokban Taylor ül. Zöldeskék szemei fel-alá járnak. Körmeit már tövig lerágta. Idegesen fürkészi a sötét szobát. Kezein kötelek szorításának nyoma. Mellette Darcie fekszik oldalára fordulva. Törékeny arca vágásokkal van tele. Egykor vidáman csillogó szemei most könnyben ázottak. Hosszú, szőkés barna haja gyengéden terül el körülötte.
Teljes csönd. Mindössze egy óra ketyegése, mely nem is a szobában, hanem valahol azon kívül van, valamint Aron kaparása hallatszik, amint egy határozottan behajlított dróttal próbálja felpattintani a vasajtó zárját. Néha hallatszik, ahogyan egy-egy alak elsétál az ajtó előtt.
A szürke falak úgy magasodnak a rabok fölé, akár az égig érő fák. Pattie lassan feltápászkodik a hideg kőpadlóról. Ezer kérdés, válasz nélkül. A megrendítő helyzetből pillanatok alatt kilátástalan lett. Élni, vagy halni? Eddig rajtuk múlt. Most már nem. Most már azokon múlik, akik ide juttatták őket. Mikor megcsillanni látszik a remény csóvája, az ilyen gyorsan kialszik? Életük összes bűne sem ér fel ezzel. Kilátástalanul. Bezárva. Reménytelenül. És a többiekkel mi történt? Egyáltalán élnek még? Mi történik velük? Ez a vég...? Vagy talán csak egy új kezdet.
Ezer és ezer kérdés, melyek sosem lesznek senkinek, sehol feltéve. Mindössze egy kérdés hagyja el Pattie száját.
-...Hol vagyunk?
Erre az egyszerű kérdésre könnyen lehet válaszolni. Csak nem itt, és nem most.
-Csitt! -szól rá Aron, mutatóujját ajkaihoz emelve. Egy erős mozdulattal felnyitja a zárat, az ajtót viszont nem ő nyitja ki, hanem egy fekete ruhás őr. Azzal a mozdulattal arcon üti Aront, majd csuklójára pattintja bilincsét, egy ronggyal befogja száját és elhurcolja.
-Majd kétszer is meggondolod, mit csinálsz!
A vasajtó visszacsukódik, a zár kattanása bezengi a kihalt szobát.
Pattie kétségbe esetten nézi a történéseket. Tehetetlenül érzi magát. Mozdulni is alig bír. Lábát és karját kék és zöld foltok borítják.
Megint minden elcsendesül. Csak az óra ketyegése hallatszik. A földön egy kis pocsolya
-Mit csináljunk? -fordul Pattie Taylor felé.
-...Nem tudom.
-Váltás! -süvít végig a hideg levegőn egy őr rekedtes hangja. Cipőkopogás, majd újra csönd.
-Héh, csak nem az-az újonc, akire gondolok? Nem, heh? -kérdezi az egyik őr a másiktól bizalmas hangon.
-Újonc vagyok, de nem vagyok benne biztos, hogy az, akire gondoltál -válaszolja a fiatalabbik.
Pattienak ismerős az őr hangja. Halkan az ajtóhoz kúszik, de nem mer felállni.
-Hülye vagy, mit csinálsz? -suttogja Taylor.
-Szerintem te tudsz vigyázni a többi rabra is, itt hagyhatlak egyedül? -kérdezi a mély hangú őr.
-Ha szeretnéd. Menj nyugodtan.
Pattie megvárja, míg az őr cipőinek kopogása elhalkul, majd feláll, és az ablakon keresztül, halkan kiszól:
-...Zack...Zack, te vagy az?
Zack felismeri testvérének hangját.
-Pattie?! Hogy kerülsz ide?
Pattienak könnybe lábad a szeme.
-Kérlek, juttass ki minket!
-Minket? Ki van még veled?
-A barátaim. Kérlek, segíts!
-...Nálam nincs kulcs! Várj... azt hiszem a kisasztalnál van!
-Siess!
Betty a beszélgetésre felkapja fejét. Alsó ajkáról már teljesen lerágta a bőrt. Orrából folyik a vér. Pattie mellé kúszik.
-Mi történt? -suttogja.
-Itt van Zack.
Zack eközben a folyosó végén lévő kis iroda szerűség felé tart. Az ott lévő fiókban vannak a kulcsok. A kis helységből egy régi lámpa fénye világított ki a sötét folyosóra. Bent a mély hangú őr horkol egy támlás faszéken. Zack tanácstalanul áll az ajtó mellett.
-Mire vár? Nem látom... -leskelődik Pattie a vasajtó ablakán. Megfogja a földön heverő vastag drótot, és csörömpölni kezd vele. Betty követi, ő kopogni kezd az ajtón.
-Mit csináltok? Mindannyiunkat kinyírtok! -szól rájuk Taylor.
-Kuss! -mondják egyszerre a lányok.
Ugyan az őr nem ébredt fel erre, de Darcie igen.
-Uramisten... hol vagyunk?! -kiált fel. A többiek lepisszegik.
Zack visszafut az ajtóhoz.
-Nem tudom...
-De tudod! -válaszol Betty.
-Zack! Menni fog! -biztatja Pattie.
-És ha észrevesz?
-Töröld orron! -válaszolja lényegre törően Betty.
-...Jól van, megyek.
Zack visszafordul. Eközben Darcie nyugtalankodik.
-Hol vagyunk? Mi ez a hely?
-Nyugodj le, nem lesz semmi baj... remélem -nyugtatja Taylor.
Zack lehajolva oson végig a folyosón. Megáll az ajtó mellett. Bepillant a kis szobába. Vesz egy mély lélegzetet, majd halkan besétál a szobába. Kezébe kapja az íróasztalon fekvő rongyot, majd az őr mellé lép -aki eközben már felébredt, de nem fogta fel, hogy mi történt- és szájához nyomja. Az őr vadul rángatózik, majd a rángatózás átvált kapkodásba. Mozgása egyre vontatottabb, míg kezével a levegőbe kap még egyszer, majd végleg elterül a széken. Zack kikeresi a fiókból a kulcsot, majd visszafut az ajtóhoz. Kattan a zár, nyílik az ajtó. Ekkor viszont egy őr közeledik a lépcső felől.
-Basszus, most mit csináljunk? -teszi fel a kérdést Betty.
Zacknek támad egy ötlete. A falon egy halom vezetőszáras bilincs van felakasztva. Gyorsan levesző őket, és sorban rácsukja a csuklójukra.
-Mit csinálsz? -kérdezi Pattie.
-Csak így juthatunk ki.
Már mindenki kezén bilincs van, amikor az őr megjelenik.
-Tizedes úr! -mondja Zack- Ezeket a foglyok kinti munkára vannak kiírva, most viszem őket...
-Pontosabban mire, újonc? -az őr hangja határozott, ugyanakkor rémületkeltő.
-Hát... Egy-kettő felderítő, a többi a 7-es számú laborba kellenek.
Az őr felkapcsolja fejlámpáját, majd a fehér fény mellett elkezdi olvasni a kezében lévő mappa egyik lapját.
-Nem-nem, ők nem erre vannak kiírva... Hmm... nem találom azt a lapot...
-Ebben az esetben elvihetem őket a 7-es laborba, ott mindig van emberre szükség...
-Nem, megtaláltam a lapjukat. Igen... őket a Bivaly-rétre kell vinni, kivégzésre.

15. rész -Bevásárlás

-Éhes vagyok. -jelenti ki Betty.

-Basszus, viselkedjél már! -szól rá Pattie.

-Most mi az? Már éhes sem lehetek? -Pattie válasza mindössze egy hangos sóhajtás.

-Mindjárt ott vagyunk, nyugodjatok le -csitítja le őket Berry.

Az autó lekanyarodik a főutcáról, majd megáll.

-Merre tovább? -kérdezi Mrs. Yessina a vezetőülésről.

-Valahogy be kellene törni a marketbe. Az ajtók biztosan zárva vannak -kezdi Taylor-, ezért a hátsó ajtón kell bemennünk. A zárat pedig ezzel az egyszerű szerkentyűvel -ekkor előkap a zsebéből egy drótdarabot- felnyithatjuk. Ilyen egyszerű!

Pattie és Betty összenéz.

-Van egy jobb ötletünk -mondják egyszerre.

Betty átül a volán elé. Egyenletes tempóban indul el az utcán.

-És... pontosabban, mi is ez a terv? -kérdezi Berry.

-Majd meglátod -válaszol Pattie.

Betty ekkor rátapos a gázra. Egyre közelednek a bolt felé.

-Betty... lassíts kérlek... -szól Darcie.

De ő a bolt felé kanyarodik. Az autó egyre csak gyorsul. Már csak fél saroknyira vannak a markettől.

-Fékezz!!! -ordítják a fiúk.

Betty egyenesen belerohan a bolt üvegajtajába, mely apró szilánkokra esett szét. Az autót az egyik pénztár állítja meg. A légzsákok felfújódtak, a motorháztető felgyűrődött, a visszapillantó tükör elhajlott. A felszálló porfelhőben alig lehet bármit is látni a boltból.

-Te... nem... vagy... NORMÁLIS! -kiáltja Taylor.

Pattie és Betty az ablakon másznak ki. Zseblámpával a kezükben keresgélnek a polcok között. Mrs. Yessina és Darcie megszeppenve bámulnak maguk elé.

-Az új autóm... 

Aron csak unottan bámul maga elé.

-Gyere már, segíts ezeket pakolni! -Pattie két karton ásványvizet nyom Taylor kezébe.

-Hozunk nasit? -kérdezi Betty.

-Betty, legyél kicsit komolyabb... -szól barátnője.

-De csak egy tábla csoki...

Pattie kérdően néz rá.

-... Ingyen van!

-Hülye... -mondja Pattie, majd tovább pakol.

-... Ez igent jelent? -válasz nem érkezik, ezért Betty felbontja a mogyorós csokit és jóízűen elfogyasztja.

Pattie Taylorhoz megy.

-Annyira idegesít, hogy Betty nem veszi komolyan ezt az... egészet.

-Hagyjad -válaszol Taylor- ő ilyen és kész.

-De... nem igaz, hogy nem fogja fel, hogy mi történik!

-Szerintem felfogja, csak leszarja.

-De... áhh, hogy lehet ezt leszarni? ... Mindegy.

A még működőképes autó csomagtere már tele van élelmiszerrel. Kivételesen Darcie is besegít a pakolásban.

-Ennyi elég lesz? -kérdezi Betty, természetesen csokis szájjal.

-Szerintem igen... Betty... a szád... -válaszolja Taylor. Betty letörli a száját.

-Akkor induljunk. Pattie, hol vagy?

Nem érkezik válasz.

-Pattie?!

-Gyertek ide! -kiált a hátsó szobából. Aron, Darcie, Taylor és Betty elindul a "csak dolgozóknak" ajtón, ahol Pattie várja őket.

-Itt találtam... -mondja majd átnyújt egy lapot Taylornak.

-Rendőrségi levelezés...

A többiek is odagyűlnek, a lapot vizsgálják.

-Több hivatalos pecsét is van rajta... És a polgármester aláírása... -Taylor felnéz- Pattie, hol találtad?

-Itt -lép egy kis fém fiókhoz a sötét sarokban. Ekkor viszont a hátsó ajtón egy fekete ruhás férfi tör be, és elragadja a szőke lányt. Fegyver dördül, bilincs csattan az ártatlan csuklókon, a megszeppent arcoktól foltozott, régi zsákok takarják el a napvilágot. Az egész nem tart tovább négy másodpercnél. Minden elsötétül, mi eddig volt, az megszűnik létezni. És vége, csupán egy pillantás volt. A rémület- vagy csupán egy füstgránát- ádáz fehér füstöt szít magából, s úgy borítja be a boltot, mint a reggeli köd a sötét utcát.

Ájult testek várják sorsukat, a jövő vérszomjas szemébe nézve, lelkük egyszerre suttogja e mondatot:

Most mi lesz?