21. rész -Barchoba

2#
A két lány felkutatja a sötét pincét. Furcsa dolog akad a kezükbe.
-Nézd ezt a papírt -lép Pattie társához- Eszerint Berry anyukája a MES tagja.
-Az lehetetlen! Olyan finom almás pitét sütött! -válaszol Betty.
-Most hogy mondod -a lány a hasához kap- éhes vagyok.
-Menjünk fel! Csak elbírunk a kis szarrágókkal!
-Oké
Furcsa érzés támad bennük. Most nézték végig, ahogy meghal egy jó ismerősük, akit már gyerekkoruk óta ismernek. Olyan görcsös érzés ez... mintha az ember megszokná a fájdalmat, a lelki terrort. Ilyen helyzetben viszont rászorulnak az érzéketlenségre. Zsibbadtan, könnyek nélkül tudtak a halott test szemébe nézni. Innentől már minden könnyebb lesz.
-Nincs itt senki. Érdekes, az előbb még tele volt az udvar -Pattie az ablakon át szemléli az utcát, miközben véres kezével elhúzza a krémszínű függönyt.
Megebédelnek, majd összeszednek a házból néhány fontosabb cuccot. Délután fél három körül jár az idő. Az utca kong az ürességtől. A két lány felfegyverkezve indul a garázs felé. Legnagyobb meglepetésükre, a fekete Audi kivételesen nem tért haza az esti pókerről. Valószínűleg már Berry apukája is odaát van.
-A rohadt életbe, most mit csinálunk? -ordít Betty mérgében.
-Lábbusz, mókuska, lábbusz!
A lány sértődötten hümmög egyet, majd barátnője után indul.
Az utcán több sarkon keresztül díszes házak sorakoznak, többnyire fehér falakkal. Az előkertekben gyerekjátékok hevernek szanaszét, melyek vélhetőleg nem láthatják többé gazdájukat. A kertekben láncra kötött kutyák tetemei fekszenek, melyek éhen haltak, némelyik golyót kapott. Körülöttük legyek repkednek. Az utcát áthatja a vérszag és a kínos csend.
Az út szélén egy szürkéskék színű, NSU Prinz parkol. A szélvédő, és a volán felőli ablak be van törve, az autó körül véres szilánkok hevernek. A vezető holtan terül el az ülésen. A férfi rövid, barna haja csupa vér.
-Várjunk csak... ismerős ez az autó... -Betty a kocsi felé kezd rohanni. Amint meglátja a holttestet, térdre borul, és ordítani kezd:
-Apu!
Barátnője utána szalad, és megpróbálja elrángatni. Nem akarja, hogy szenvedjen.
-Nee! -Betty zokogva hull a földre. Barátja megrettenve áll mellette. Már együtt sírnak.

Eközben Yessina és Berry valahol nagyon, nagyon távol a többiektől, baktatnak a semmi közepén.
-Van farka?- kérdezi Berry.
-Nincs -jelenti ki a hölgy.
-...És füle?
-Az sincs.
-Nincs? Ne már.. akkor... két szeme van?
-Nem.
-Egy?
-A-a.
-Nyolc?!
-Téves.
-Akkor nincs szeme?!!
-Nincs.
-Nincs szeme, se üle, se farka? Milyen állat ez? Krumpli?!
-Hideg nyomon jársz, fiacskám.
-Na jó, feladom -mondja Berry, majd nagyot rúg egy kavicsba.
-A megoldás, kérem szépen, a szenvedély.
-De ez nem is állat! Mrs. Yessina!
-Hát... -Yessina megvonja a vállát -De akkor is én állok nyerésre.
-Így könnyű, hogy állat helyett ilyeneket mond! Én meg akkor szupermodellek helyett Önt fogom körülírni, azért az sem mindegy...
-Megállj te kis csirkefogó, úgy elkapom a nyakadat aztán megetetlek a kutyákkal! -mondja Yessina.
A fás-füves réten lövéshang hallatszik. Nem is akármilyen. Géppisztoly.
A napokban sok fegyver hangját hallhatták már, de ez... ez ismeretlen számukra. Berry és Yessina bebújnak egy nagy bozótos bokor mögé. A fiú előrántja a nyakán csüngő távcsövet, és végigszemléli a környéket.
-Na? Mit látsz? -kérdezi az idős hölgy idegesen.
Nem ékezik válasz.
-Berry? Mit látsz? Mondd már!
-Ezek... ezek katonák...